IKT Híradó - 2011.02.21.
Hírek - 2011. február 21.
Mai rövid hírajánlónkban 3 témával foglalkozunk. Először egy kis hazai: megjelent a Modern Iskola februári száma, valamint a lapozás után ajánljuk a Modern Iskola teljes archívumát mindenkinek, aki szeretné kezét az IKT ütőerén tartani. Emellett egy kísérletről számolunk be a Narancsvidékről: GPS-t 'szereltek' a lógós gyerekekre, valamint automatizált hívásokkal, és szociális munkásokkal szoktatják a diákokat az iskolába járásra. Szintén a hét végén jelent meg egy cikk a New York Times-ban az auschwitzi haláltáborban található kiállítás felújításáról, megváltoztatásáról. Vajon betölti-e szerepét a mostani, az ötvenes években kitalált emlékhely? Van-e helye interaktív tárlatnak, plazmatévéknek, kivetítőknek az egykori haláltáborban? Minderről részletesebben is beszámolunk a lapozás után.
1 Megjelent a Modern Iskola legújabb száma, benne sok érdekességgel. Akinek felkeltette érdeklődését az alábbi ajánló, és esetleg szeretne belelapozni az archívumban található laposzámokba, IDE ÉRDEMES kattintania, ahol a teljes archívum böngészhető, olvasható. És most a legújabb szám tartalmából röviden:
Biztonságban az interneten! - kockázatok és mellékhatások az iskolai gyakorlathoz illesztve; Egyedül neteznek a magyar gyerekek - az EU Kids Online kutatás eredményeiről nyilatkoznak szakértők és gyakorló pedagógusok , "Educatio - Gondolkodom, tehát ott vagyok!" - közoktatási szakmai fórum és informatikai újdonságok, BETT Show - új eszközök, tartalmak, módszerek, avagy mi történik a szakmában? , Vedd a mobilt, és fizess! - MobilFizetés szolgáltatás elsőként a Szolnoki Főiskolán; A szakmák presztízsnövelése a cél - interjú Sisák Zoltánnal, a HTTP Alapítvány kuratóriumi elnökével; Digitális szertár - IKT hírek a világból
2 A helyszín Orange County, a híres sorozatból ismert 'narancsvidék'. Azonban itt sem teljesen felhőtlen a tinédzserek élete, főleg akkor nem , ha nem akarnak iskolába járni. Egy 6 hetes kísérleti program keretein belül a krónikus 'lógósok'-nak egy egy GPS-s adtak, amelyet mindig magukkal kellet hordaniuk - írja az Orange County Register. Ennek köszönhetően, ha nem voltak reggel iskolában, a rendőrség gyorsan és hatékonyan be tudja gyűjteni a gyerekeket. Emellett naponta 3-szor automatikus hívást kapnak a nebulók, nehogy véletlenül elfelejtsenek az iskolába eljutni, valamint napi 5 alkalommal meg kell adniuk egy kódot, amely segítségével azonosíthatják, hogy éppen hol vannak. Szintén van 'emberi' oldala is a rendszernek, mert szociális munkások hetente legalább 3 alkalommal felhívják telefonon a diákokat, hogy megbeszéljék velük, hogy hol is vannak/kellene lenniük.
A program működni látszik, mivel a 6 hét alatt a nagyon sokat hiányzó diákok esetében az iskolalátogatás 77%-ról 95%-ra ugrott. Ha már nem kell hordaniuk a szerkezetet, az eredmények is rosszabbak kicsit, de úgy néz ki, hogy sokan megtanulják ez alatt az idő alatt, hogyan is osszák be úgy az idejüket, hogy az iskola is beleférjen. Nem mindenkinek tetszik az ötlet, természetesen, Raphael Garcia, akinek 6. osztályos gyermeke már 6 igazolatlant szerzett, úgy érzi, hogy ezzel megbélyegzik a gyerekeket, 'mintha bűnözők lennének'. A rendőrség azonban felhívta a szülők szíves figyelmét arra, hogy az iskolakerülés igenis bűncselekmény, úgyhogy a kis 'bűnözőknek' ez az utolsó esélyük arra, hogy megtanuljanak beilleszkedni a rendszerbe.
3 Mi lehet a, mi legyen a szerepe Auschwitz-nak az emberek életében? Ezt a kérdést tették fel az egykori haláltáborban jelenleg működő emlékhely és kiállítás szervezői - számol be a New York Times. Rendkívül megnőtt ugyanis a látogatók száma (2000-ben 450 000 látogatója volt az auschwitzi tábornak, míg 2010-ben 1.38 millió), de ami még ennél is fontosabb; nagyon mások lettek a látogatók. Az ötvenes években, amikor az emlékhelyet, kiállítást megnyitották a világ számára, egészen mások voltak a szempontok, mint most. Szinte teljesen kizárták például a náci halál-gépezetet, próbálták a túlélők elfelejteni, kitörölni őket emlékeikből. Szintén sokkal kisebb hangsúlyt kaptak az egyes emberek történetei, hiszen a háború után szinte mindenki családjában volt egy ilyen 'történet', fontosabb volt az őrület méreteit bemutatni. Mostanra azonban megváltozott e helyzet. Felnő egy olyan generáció, akinek már a nagyszülei is a háború után születtek. Az ő számukra megindító, sokkoló a sok személyes tragédia, amely a tábor barakkjaiban lezajlott. A kérdés azonban az, hogy mennyire, és milyen irányba szabad Auschwitz kiállítását elmozdítani? Megpróbálják-e a személyes tragédiák bemutatásával megpróbálni 'tanítani' az odalátogatókat? Van-e helye a plazmatévéknek, érintőképernyőknek, interaktív tárlatoknak a világ legnagyobb temetőjében? Érdemes-e, lehet-e 'modernizálni', ha úgy tetszik nevelésre, tanításra használni a haláltáborok barakkjait? Hiszen, ahogy Piotr Cywinski, az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum igazgatója mondta, fontos, hogy emlékezzünk arra, ami történt, de az fontos szerepe a helynek, hogy többet hasonló sem történhessen. Szép, és nemes az együttérzés, a sajnálat, a döbbenet, amit a látogatók a táborból távozva mutatnak, de többet érne, ha hazaérve, a televíziót bekapcsolva nem fordulnának el érdektelenül akkor, ha hasonló hírekről hallanak.
