IKT Híradó - 2011. 02. 05.
Hírek - 2011. február 5.
Az utóbbi hetekben hónapokban sorra adtunk hírt olyan esetekről, amikor a Facebook okozott problémát egy-egy iskolában. Volt már szó az Üss meg egy tanárt! napot szervező diákokról, de arról is, hogy egy önkormányzat korlátozni akarja a tanárok és diákok Facebookos kapcsolatát. Azonban minden ilyen hír Amerikából vagy Angliából jutott el hozzánk. A legfrissebb botrány viszont teljesen hazai. Egy kiskunmajsai iskolaigazgatót vádoltak meg azzal, hogy elfogadhatatlan kapcsolatot tartott fent diákjaival és ennek bizonyítékául a Facebookon folyó csevegésüket hozták fel. A híradás szerint: Az egyik diákkal folytatott chatből az is kiderült, hogy az alpolgármester egy nyolcadikos fiút százezer forinttal segített ki a szülők tudta és beleegyezése nélkül, más bejegyzésekben Abonyi többször is ribanckának, dögnek nevezte a fiúkat, akik őt viszont smileyk kíséretében lebuznyákozták. Természetesen nem Magyarország lenne, ha nem kapna azonnal politikai színt a dolog, az inkriminált tanár ugyanis alpolgármester.
Ne foglalkozzunk azzal, hogy politikai támadás-e a dolog és mennyire elfogadható védekezés, hogy ismeretlenek feltörték a Facebook oldalt. Annál fontosabb lenne elgondolkodni azon, hogy valóban mi lehet a szerepe a közösségi oldalaknak az oktatásban. Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy ha már a Facebookon vannak a diákok, érdemes ott megfogni őket és bevinni az iskolát a közösségi térbe is (ha a hegy nem megy Mohamedhez...). Ismerünk sok olyan kifejezetten izgalmas projektet, ami a Facebook felhasználásával készült, ilyen nyerte tavaly az Innovatív Tanárok versenyét is. De ahány érvet fel tudunk hozni a Facebook használata mellett, annyi szól ellene is.
Az ellenzők legfőbb érve, hogy a Facebookon kontrollálhatatlan hatásoknak tesszük ki a diákokat valamint ellenőrizhetetlen, hogy mi történik velük. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a közösségi oldalak nyújtotta előnyökről, hiszen nagyon sok olyan alkalmazás van, amivel saját, zárt közösséget hozhatunk létre, ilyen az általunk sokat emlegetett Ning, de vannak bőségesen alternatívái is.
Külön töprengést érdemelne az is, hogy mit kezdjen a diákokkal, mint ismerősökkel a tanár, erről is elmélkedtünk itt már többször is (ITT és ITT), de a fenti példa azt mutatja, hogy mindenképpen vékony jégről van szó.
Másik hírünk az oktatás jövőjével kapcsolatos. Egy frissen megjelent tanulmány szerint 2015-re az USA-ban az online kurzusokat hallgató diákok száma megegyezik majd a hagyományos módon tanulókéval. A becslések szerint, míg ma 14 millió diák tanul osztálytermekben, négy éven belül ez a szám akár 5 millióra is csökkenhet. Természetesen sokan mások is azt prognosztizálják, hogy a jövő az online és/vagy a kevert képzéseké. Az is bizonyos, hogy ez a trend hatással lesz (és már most is hatással van) a közoktatásra is. Ennek fényében is érdekes Bill Gates kijelentése, aki egy nemrégiben megjelent nyílt levelében azt hangsúlyozza, hogy az oktatás szükséges reformja csak az online oktatáson keresztül képzelhető el, de:
Bár egyértelmű, hogy az online tanulás jól működik erősen motivált diákokkal, meg kell tanulnunk, hogy ötvözzük az osztálytermi és az online tanulást, kiváltképpen a fiatalabb és a felkészületlenebb diákok számára. Ahogyan ezek a projektek alakulnak és sok kérdésre kérdésre kezdünk választ találni, meggyőződésem, hogy a technika segítségével nagymértékben javítani tudjuk az oktatás színvonalát, a költségvetési korlátok ellenére is.
A ma már csak jótékonysági munkájával foglalkozó milliárdos azt a Khan Akadémiát hozza fel pozitív példaként (mi ITT ÍRTUNK róla), ami októberben díjat nyert a Google 10100 pályázatán.
