Milyen a modern, hiteles újságírás a digitális világban? Naná, hogy erre is a BBC fog valami érdekeset kitalálni. Az iReporter (ITT TALÁLHATÓ ) nevű interaktív játékban a közösségi médiával foglalkozó újságíró bőrébe bújhatunk, ahol a médiamunkások örök dilemmáját tapasztalhatjuk meg ... mi a fontosabb; a gyorsaság, a hatás, vagy a pontosság. Egy történetben kell folyamatosan döntéseket hoznunk (például egy chat app leállásáról Twitteren található személyes tweet-ek alapján tájékoztatunk (gyorsabban), vagy megvárjuk a hivatalos állásfoglalást, és reakciót a cégtől, amely esetben pontosabb és megbízhatóbb lesz a hír, ellenben nem mi leszünk az elsők, akik közzéteszik. Érdekes, változatos, és valódi döntéseket kell hoznunk a játék során. Nagyon tanulságos és izgalmas fejlesztés, média témakörben angolórákon kötelező feladat :)

Több mint húsz éve indultak az első reality show-k, ahol egy villába betekintve nézhettük emberek mindennapjait. Szerencsére most itt egy olyan reality, amit nem csak elrettentő példának használhatunk a tanításban. A Nautilus expedíció kalifornai partjainál portyázik és kéát merülő egység folyamatosan kémleli és kutatja az óceán mélyét, új fajokat fedeznek fel és izgamas megállapításokat tesznek az élőlények viselkedésével kapcsolatban. Szerencsénkre mindezt folyamatosan élőben követhetjük is (IDE KATTINTVA), ráadásul a kutatók folyamatos narrációjával, akik vpégig kommentálják, hogy mit látunk éppen, mi benne az értdekes, mire lehet ebből következtetni. Úgy érezhetjük magunkat, mintha mi is ott ülnénk a hajóban velük együtt és hallgatnánk őket. Izgalmas lehet biológia- vagy földrajz órán is akár pár percet nézni belőle, de be kell vallanom, hogy kifejezetten addiktív a dolog, gyakran tévé helyett szoktam én is nézni.

Ha már tényleg csak 10-12 évünk van a globális környezeti katasztrófáig, érdekes lehet megnézni szűkebb környezetünkben ez pontosan mit is jelent. A New York Times interaktív infografikája (ITT TALÁLHATÓ )ebben segít. Begépelhetjük születésünk helyét és idejét, majd megnézhetjük, hogy születésnapunktól kezdve mennyivel nőtt az egy évre eső forró (32 fok +) napok száma. Ezután a jelenlegi trendeket kivetítve a jövőre, megnézhetjük, hogy milyen kilátásaink vannak. Mindehhez rövid, érthető és érdekes magyarázatokat is kapunk, némi globális kitekintéssel (pl. ezek az értékek, számok hogyan változnak mondjuk Jakarta-ban). És ráadásul angolul. Soha jobb (bár nem feltétlenül vidám) interaktív tananyagot a környezetvédelem témakörhöz!

A filmek történetét tanítva (angolul) akadtam bele ebbe az egyszerű, de mégis remekül használható idővonalba (IDE KATTINTVA látogatható meg). Vannak technikai mérföldkövek (pl. a 3D filmek megjelenése, vagy a Technicolor), kiemelkedően jelentős filmek, színészek, rendezők neveivel. A legnagyobb előnye számomra az volt, hogy az idővonal interaktív, ugyanakkor nem túl részletes, és teljesen jól használható angolórákon. Természetesen a legérdekesebb beszélgetések pont abból alakultak ki, hogy kit/mit lehetne még az idővonalra feltenni. Igazán elvakult filmrajongók elkészíthetik saját (mondjuk 10 elemből álló) idővonalukat is!

Egyre gyakoribb, hogy a diákok már kifejezetten fiatalon nekifutnak a nyelvvizsgának (poétikusan ifjú korban, ahogy Gorcsev Iván nyerte el a Nobel-díjat), ez az örömteli helyzet azonban nehézségeket is kreál. A vizsgákon gyakran kerülnek elő újsághírek, amiket értelmezni kell. Nem könnyű azonban olyan híreket szerezni, amik a kisebb korosztálynak is érdekesek lehetnek. Ebben segít az MSN Kids (IDE KATTINTVA), itt főleg a természettel, tudománnyal, kultúrával kapcsolatos hírek találhatók meg, de a klasszikus hír formában.

A nyelvtan nem véletlenül egyszerre rettegett eleme sok angolul tanulónak, valamint az egyetlen olyan 'dolog', amely valóban az angoltanár kiváltsága. Köztudomású hogy a nyelvtanár az, aki igazából semmihez sem ért, de mindenről beszél (egy nyelvkönyvet végiglapozva a környezetvédelemtől a demográfiáig rengeteg témával találkozunk, amelyek jó esetben külön végzettséget igénylő kérdések, mégis - nyelvtanárként - ezekkel mind foglalkoznunk kell az órán. Hál'istennek itt a nyelvtan, amit nem vehet el tőlünk senki - kivéve a modern szakirodalom, amely teljes gőzzel a nyelvtan kiszervezésére törekszik, ráadásul úgy, hogy már a vizsgákon is sorra szűnnek meg a nyelvhelyességi feladatlapok. Hát, ez a szomorú sorsunk. Ebben némi vigaszt nyújt a British Council videó gyűjteménye ITT TALÁLHATÓ, amelyben kezdőknek magyarázzák el közérthetően, hogy nyelvtan ügyben merre hány óra. Érdemes rákattintani egy percre, esetleg megosztani kezdő tanítványainkkal.

Zseniális játékra hívta fel figyelmünket Gyertyán Attila (ezúton is köszönjük!). A Bad news nevű oldalon (ITT TALÁLHATÓ) saját magunk próbálhatjuk ki, milyen is lehet 'influencer'-ré válni. Ehhez a megfelelő híreket, a megfelelő stílusban kell megosztanunk. Rengeteg döntést kell hoznunk, alapvetően két érték számít a játékban. Fontos, hogy mennyire vagyunk hitelesek (ezt egy hitelesség-mérő mutatja), illetve a követőnk számát is tudjuk követni. Ha például egy frusztrált posztot teszünk ki, akkor elkezdenek követni egyre többen. Ha ehhez megpróbálunk hitelesnek tűnő adatokat is hozzárakni, az még jobb. És sorban kell meghoznunk a döntéseket, amelyek alapján egyre több követőnk lesz - ha jól csináljuk az álhírgyártást. A folyamat során rengeteg apróságra hívja fel figyelmünket a játék, és óhatatlanul is megtanuljuk felismerni az álhíreket és a hamis információkat (vagy legalább kevésbé bedőlni nekik). Év végi angolórák kiváló játéka lehet!

Egy politikus mondta egyszer régen, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. A közösségi média életünk egyre nagyobb szeletét elöntő folyamában inkább azt érezzük igaznak, hogy "nem kell érdekesen élni, elég annak látszani". Most nem is mennénk bele abba, hogy Facebook ismerőseink gondosan válogatott képeiből kirajzolódó csodálatos világok milyen folyamatos háttérzajként vannak életünkben jelen, bár az is megérne egy posztot. Helyette a Lifefaker nevű oldalt ajánljuk, (ITT TALÁLHATÓ ami pont ebből a trendből csinál önironikus viccet. Miért költenél 1000 Ft-ot egy kávéra a Starbucks-ban, amikor pár fillérért megveheted az ideális kávézós képet? - teszik fel a kérdést többek között.

Hatalmas adatbázisok keletkeznek a nagy internetes cégeknél, és ennek egyre-másra látjuk nem csupán hátrányait, hanem előnyeit is. Remek példa a Google word coach, amely egy egyszerű szókincsfejlesztő alkalmazás, amelyet (ahogy látom) kizárólag mobilon érhetünk el jelenleg. Ahhoz, hogy szavakat tanulhassunk, szinte semmit sem kell tennünk, csupán a keresőbe beírni azt, hogy word coach, és már indulhat is a játék. Két szó közül kell eldöntenünk, hogy melyiknek a szinonimáját látjuk. Ha jól tippelünk pontokat kapunk. öt-öt kérdésből áll egy kör, és a végén minden megoldást újra megnézhetünk, illetve egy-egy szót kiválasztva azt is megtudhatjuk, hogy mi miért van úgy. Egyszerű, praktikus, hasznos, és ott van a mobilos böngészőnkben.

Zseniális játékot fejlesztett a Google research, a neve Semantris ITT TALÁLHATÓ, és egy mesterséges intelligenciával játszhatunk nyelvi tetriszt. A tetrisz szabályai érvényesek, azaz különböző méretű és formájú blokkok kisebb blokkok esnek a képernyőre, azonban van a dologban egy csavar! Minden blokk színes, és majdnem minden blokkban egy angol szót találunk. A feladatunk az, hogy próbáljunk egy olyan szót találni, amelyet szerintünk a háttérben duruzsoló mesterséges intelligencia ezzel a szóval összeköt (pl. ha kitten a megadott szó, akkor lehet helyes a cat, az animal, vagy akár a small szó is). A lényeg az, hogy azt kell megtippelnünk, ahogy a mesterséges intelligencia feltérképezte ezt a szót. Figyelem! A játék angolórák megmentője, vagy a vesztük okozója is könnyen lehet. Büszkeség és fájdalom egyben, amikor angolóra elején (vagy a szünetben) megmutatjuk ezt a játékot, az órán nem játszunk vele, mégis sok diák büszkén mutatja az óra végén az új legjobb egyéni eredményeket :)