Vajon visszajelöljelek-e?
Vezércikk - 2016. augusztus 26.
Új tanév küszöbén vagyunk, sokan most kezdenek egy új iskolában, felmerül a kérdés: ki kit jelölhet be Facebook-on. Régebben még nem volt ennek akkora súlya (ki emlékszik még az IWIW-re?), aztán a Facebook elterjedésével mostanra elég fontos kérdéssé nőtte ez ki magát. Ebben a cikkben megpróbálunk pár tanáccsal szolgálni, és megosztani azokat a tapasztalatokat, amelyeket a képzések alkalmával vagy beszélgetések során összegyűjtöttünk. A digitális magánélet egy érdekes fogalom, mivel minden, amit megosztunk, elérhető és továbbosztható mások számára. Megszűnt a hagyományos értelemben vett magánszféra, és sokunknak okoz nehézséget, hogy a magán- és a nyilvános életünk között meghúzzuk azt a bizonyos vonalat. A lapozás után izgalmas részletek! :)
Régen, a Facebook előtti időkben, világos volt a magánélet határa. Amíg az iskolában voltunk, az volt a nyilvános életünk, amíg hazafelé bevásárolni láttak minket a diákok, vagy a gyógyszertárban sorban állni, az volt a nagyon kicsi átmeneti szelet (szintén ilyen volt mondjuk moziban találkozni egy tanár családjával), majd mindaz, ami ezen kívül, felül, mellett volt, az már a magánélet részét képezte. Ilyen volt egy utazás, egy válás, saját gyerekeinkkel kirándulás, egy könyv olvasása, mozi- vagy színházlátogatás, egy hatalmas buli, ahol teljesen szétcsúsztunk, vagy éppen a csinos új frizuránk.
Könnyen látható, hogy mindezek egyetlen kattintással átcsúsztathatóak a publikus, vagy félig publikus digitális magánélet kategóriájába, ami ugye önellentmondásnak tűnhet, hiszen azt gondolnánk, hogy "publikus magánélet" nem létezik. A helyzet azonban az, hogy a digitális lét ezt (is) magával hozza, Bármilyen tény, fénykép, esemény, vélemény megosztása egy közösségi oldalon, vagy akár saját blogunkban egyetlen mozdulattal nyilvánosan megosztható. És már kész is a baj. Vagyis nem, illetve mindez szerintem nem baj, csak nem árt, ha tudatosan készülünk ebből a szempontból is az évre:
A beérkező osztályokban gyakran menő és a szeretet jele (némelyeknél feltételes reflex és gyűjtőszenvedély), ha egy tanárt bejelölnek. A tapasztalataink azt mutatják, hogy ebben is nagy a szórás, vannak olyan osztályok, ahol divat, és vannak olyan diákok (jellemzően azok, akiknek volt már negatív tapasztalata), akik soha nem fognak egy tanárt sem bejelölni. Én ezt szoktam tenni:
Szólok, hogy szervezzünk a tantárgy köré egy Facebook csoportot, így tudunk úgyis kommunikálni, hogy nem vagyunk 'barátok'.
El szoktam mondani, hogy ha valaki bejelöl, visszajelölöm, és nem sértődöm meg. Ugyanitt el lehet azt is mondani, hogy nem jelölök vissza senkit, és ezért ne haragudjanak meg.
Ha valakinek több ideje van, nyisson egy diákok mappát, és a posztoknál, amit nem publikusnak szán, az adatvédelmi beállításnoknál a lista alapján szelektáljon.
Van aki szerint egyszerűbb a képlet: az, hogy visszajelöljük-e, attól függ, hogy a diák milyen okból jelölt be minket. Ha csak azért, mert a diákunk, akkor utasítsuk el a kérést. Ha van közös érdeklődési kör (pl. ugyanannak a csapatnak szurkolunk), akkor fontoljuk meg a visszajelölést. Amennyiben családtag, vagy közelebbi ismerős, akkor nyilván jelöljük vissza. Ez egy világos és egyértelmű válasz a kérdésre, nem meglepő módon az Egyesült Államokból.
Összefoglalva azt gondolom, hogy akkor járok el helyesen, ha világos elvek mentén folytatom az online létet. Ha posztolok, mindig a legtávolabbi ismerősömet képzelem, mint közönséget magam elé. Ha elfogadom diákok felkérését, akkor tisztában kell lennem azzal, hogy tudomást szereznek, és véleményt mondanak a magánéletemről, ha olyan képeket vagy egyéb tartalmat osztok meg. És innentől kezdve ez nem magánélet, hiszen ha szexi nővérke vagyok a baráti társasgában farsangkor, akkor esetleg az iskolában is új becenevem lesz. És nem védekezhetem azzal, hogy az nem a publikus életem része.
Szintén figyelni kell arra, hogy az iskolai aszimmetrikus kapcsolatot ne vigyük át a Facebook-ra. Ez azt jelenti, hogy szerintem tanár diákot semmilyen okkal nem jelölhet be soha. Ezzel berántjuk egy nem publikus helyzetbe, ahol a diák esetleg az iskolai alá- és fölérendeltség miatt nem mer nem visszajelölni minket. Ez pedig nem helyes. Szerencsére csoportokat lehet létrehozni úgy, hogy nem ismerőseink a csoport tagjai.
