Tanárblog
Tanárblog

az IKT portál

Vezércikk

Tanártípusok

Feladatul kaptam, hogy reflexíve vizsgáljam meg eddigi tanáraimat, majd válasszak egy tucatot közülük, akik valamiért (negatív vagy pozitív irányban) kiálltak az átlagból. Miközben megpróbáltam megtalálni magamban a ’jó tanár’ ismérveit, számomra is meglepő eredményt kaptam. A lapozás után öntényfeltáró elemzés található.

Az első szempont – amiért is azt gondoltam, hogy talán a TanárBlogon is helye lehet egy ilyen (nem annyira IKT ihlette) cikknek, az az innováció. Lehet, hogy tévedek, de az innováció akkor válik létkérdéssé, ha a diákok oldaláról (tanulás, nem tanítás) közelítünk a hivatásunkhoz. Így lehetünk képesek érzékelni, ha egyes módszereket (tartalmakat) meghaladott a kor, vagy csak megváltoztak a körülmények. Könnyű azt mondani, hogy ’rosszabb a gyerekanyag’, és nehezebb azon elgondolkodni, hogy miként tudna a tanár alkalmazkodni az új helyzethez. Ez gyakran a szakmai hitünk újragondolását is jelenti, ami kétségtelenül fájdalmas folyamat (is) tud lenni.

 

A másik gondolat a tanári szerepek körül gombolyodott ki, hiszen azt láttam a számomra kedves tanáregyéniségek elemzésekor, hogy különösen értékeltem azokat a tanárokat, akik mentorként segítettek bizonyos pontjain az életemnek, illetve meghallgatták a kisebb-nagyobb bajaimat. Szintén feltűnt, hogy ezeknek a tanároknak a magánéletéről milyen keveset tudtam (tőlük). Végül arra jutottam, hogy ezeket a személyiségjegyeket egy grafikonon lehet rögzíteni, ahol az egyik tengely a személyes – személytelen, a másik pedig a magán – publikus értékeket mutatja. Az alábbi ábrán is ez látható, illetve tanár-egyéniségek, akiket így kapunk.

Az én tapasztalatom szerint a személyes kapcsolat + magánélet a ’jóbarát’, haver tanárt jelöli, akivel el lehet menni sörözni, aki megosztja a diákokkal a saját problémáit ugyanúgy, ahogy vele is ők az övéket. Az iskola után is lehet rá számítani, és kb. kétévente felszed egy lányt a végzős osztályból.

A második kategória a Mentor, aki emberként is megközelíthető, illetve igyekszik figyelni a gyerekekre, azonban mindig Publikus figuraként teszi ezt (azaz nem tekinti ’barátjának’ a diákokat, nem terheli őket feleslegesen saját problémáival – vagyis nem kétirányú magánjellegű kapcsolatot próbál kialakítani). Fontos, hogy a cél mindig a diákok támogatása, ’építése’, amibe belefér az, hogy magánéleti problémákról is beszélgessenek (a diákéról), de a tanár saját magáról annyit oszt meg, amennyit a diák érdekében fontosnak tart.

A Személytelen / Publikus kombináció a hűvös, távolságtartó, csak a szakjának (tantárgyának) élő professzor jellegű tanár, akit a diákok magánélete nem, vagy csak kevéssé érdekel, ő tanítja a tananyagot (gyakran, ha lehet, akár egyetemi szinten), a diákok tartanak tőle, de azért tisztelik is. Szigorú, az emberi értéket a szaktárgyi tudásban méri, nem könnyű neki megfelelni, mégis gyakran megpróbálják a diákok. Utólag, visszagondolva a gyomorgörcsben eltöltött órák megszépülnek, hiszen tőle minden diákot felvesznek.

A negyedi kategória a Tolakodó pletykafészek, aki esetenként elég nagy károkat is képez okozni egy iskolában. Jellemzője a Magán / Személytelen kombináció, azaz őt nem érdekli igazán a diák, vagyis igen, de elsősorban az iskolát a magánélete részének gondolja (esetenként magánélet helyett is az iskolai élete van). Nagyon kedves tud lenni, szívesen hallgatja a diákok problémáit, bele is avatkozik lehetőleg minden magánéleti problémába, de mindezt legfőképpen saját maga miatt teszi. Talán igazságtalan a ’pletykafészek’ megnevezés rá, mert sok diáknak igénye van az ilyen tanárokra, hiszen vele lehet szidni a többi tanárt, lehet ’pletyizni’, komoly érzelmi hullámokat megélni (pl. sértődések, rendes veszekedések). Ugyanakkor személytelen, hiszen a motivációja elsődlegesen saját érzelmi életének a felpiszkálása.

Nem hiszem, hogy egy tanárt le lehetne írni egy, vagy akár két kategóriával, hiszen mindannyian csúszkálunk a szerepek között, és felfedezhetjük magunkban bármelyik tanárszemélyiség jegyeit, ami szerintem nem feltétlenül baj. Az érezhető talán azonban, hogy nagyon nehéz kötéltánc a tanári munka.