Statikusok és építőművészek
Vezércikk - 2017. május 6.
Ezt az írás nagyon aktuálpolitikus, hiszen mostanság érkezett meg az iskolákba a pedagógusok digitális kompetenciáit felmérő kérdőív (pdf-ben, de ezen lendüljünk túl), a kitöltés határideje május 15-e. Az önbevallásra építő kérdőívben olyan izgalmas kérdések szerepelnek, mint hogy valakire jellemző-e a Digitális tartalmak létrehozása, átalakítása, formázása, szerkesztése változatos programok, alkalmazások és azok komplex funkcióinak együttes használatával. vagy esetleg a Digitális eszköz(ök) összekapcsolódó funkcióinak működtetése, gyakran előforduló, több lépést igénylő probléma-helyzetek kiküszöbölése. Túl azon, hogy ezek mennyire gumifogalmak és mennyivel hasznosabb lenne konkrét helyzeteket, konkrét feladatokat felhozni a képességek felmérésénél, egy dolog biztos, arról egy szó sem esik benne, hogy milyen pedagógiai helyzetekben, milyen célok elérésére és milyen módszerekkel használja az illető a digitális kompetenciáit. Pedig a digitális pedagógiai kompetencia és a digitális kompetencia nem ugyanaz.
Ha valaki házak tervezésével akar foglalkozni, többféle képzés közül is választhat. Tanulhat építőművésznek a MOME-n, ahol elsődlegesen az épületek esztétikájával fog foglalkozni és természetesen azzal is, hogy miként kell az elképzeléseit tervekbe önteni. Tanulhat építőmérnöknek, más néven statikusnak is, ahol elsődlegesen arról fog tanulni, hogy mitől áll meg egy épület, milyen anyagokból lehet és kell felépíteni és mikét lehet például az építőművész által elképzelteket megépíthető tervekbe önteni. Létezik építészmérnök képzés is, ami a kettő között van, de azért jóval közelebb az építőművészhez, az építészmérnök terveit is jóvá kell hagynia egy statikusnak. Hasonló a helyzet a digitális pedagógiával is, vannak technikai és vannak metodikai részei, de az utóbbihoz nincs elengedhetetlenül szükség az előbbire.
A digitális pedagógia statikusai azok, akik a rendszerek működtetésével, felépítésével, esetlegesen megtervezésével foglalkoznak. A legtöbb iskolában a rendszergazdák azok, esetleg a fejlesztők, programozók. Nagyon fontos feladatuk van, nélkülük nem állna meg az épület. De szeretne valaki olyan házban lakni, amit csak statikus látott? Talán a 70-es évek házgyáraiból kikerült panelek lehetnek azok, amik ilyen szemmel készültek.
A digitális pedagógia építőművészei azok, akik egyáltalán nem értenek a technikához, de felhasználják, meglátják benne a lehetőséget és a tanulás szolgálatába állítják. A tanulási eredmények szempontjából az ő munkájuk a legfontosabb, nekik köszönhető, ha a diákok fejlődnek, jobban felkészülnek a 21. század kihívásaira. Szükségük van a statikusok munkájára, nélkülük semmit sem tudnának elérni (összedőlne az épület), de a munkájuk minősége nem attól függ, hogy mennyire ismerik a technikai részleteket. Nem gond, ha egy építész ismeri a statika alapjait, de nem kell tudnia az egyes vasbetonfajták szakítószilárdságát.
A digitális pedagógia számára ezek az alapismeretek nem terjednek túl a felhasználói alapokon, aki egy böngészőt tud kezelni, kiváló digitális pedagógus lehet. Ezért sem mond el semmit a tanítás korszerűségéről, hogy a tanár IKER digitális kompetenciával rendelkezik, mert akiben megvan a metodikai felkészültség, az meg fogja hozzá tanulni a számára szükséges technikát (és csak annyit, nem többet). Többször láttam már, hogy tanárok, akiket elkapott az IKT eszközök használatában rejlő lehetőségek varázsa egyre profibbakká váltak a technika használatában is, vagy éppen rábízták magukat a technika tekintetében másokra, akik megadták nekik a szükséges alapokat. És ezek a mások lehettek akár diákok is. Nekem az egyik legnagyobb örömöm, amikor a diákjaim olyan dolgokat csinálnak, amit én már nem tudok, nem értek, innen látom, hogy jól végzem a munkámat.
Jó lenne végre a tanítás lényegéről is beszélni!
