Online biztonság és a diákok
Vezércikk - 2014. március 27.
Elindult a Gyermekvédelmi Internet-kerekasztal, megvolt az első ülés - adta hírül a média. Ennek sokan örülnek, talán mi is, mivel hátha biztonságosabb lezs az internet, kevésbé kell félni, félteni a gyerekeinket. Az, hogy az egyedi esetek elbírálása mellett mi mindent tesz majd a grémium, az homályos. Jó gyakorlatok megosztása,a szülők és gyermekeik médiatudatosságának a növelése, és egyéb hasonlóan jól hangzó és kapós szlogenek mögé bújni látszik jelenleg a testület. Vajon lehet-e ez megoldás bármire? Éppen ezen töprengtem, amikor a levesládámba egy képzésre invitáló levelet találtam, MÉGPEDIG IDE INVITÁLTAK, ahol két alkalommal megtanítanak olyan osztályfőnöki órát tartani, ahol a magánszféra és a nyilvánosság határait feszegetnénk majd.
Bevallom, nekem tetszenek ezk a kezdeményezése, örülök, hogy valami megmozdul. Ugyanakkor van bennem némi kétely is, hogy egy ilyen 45 perces osztályfőnökin leadott médiahasználatról és közösségi oldalakról szóló tanóra (rosszabb esetben előadás) bármilyen hatással lehetne bárkire. Miután alkalmam nyílt rá, hogy egy finn kollégával beszélgessek hosszasabban erről, csak a kételyeim erősödtek meg. Ti hogyan csináljátok? – kérdeztem. Vajon működik? Finnországban olyan jó a rendszer, hogy a gyerekek nem esnek egymásnak a szünetben soha, nincs Facebook-on anyázás stb.? Nevetett, látszott, hogy nem először hallja ezeket a közhelyeket. Aztán elmesélte, hogy hogyan is csinálják ők: hosszes munkával, türelemmel, sok beszélgetéssel. Rájöttek, hogy ez a probléma úgy 8. körül csúcsosodik ki, úgyhogy abban az évben HETI EGY alkalommal gyűlnek össze, hogy erről beszélgessenek a gyerekekkel – felkészült tanárok, így az ’én ugyan nem vagyok Facebook-on, de az egy szörnyű oldal’ jellegű mondatok nem hangozhatnak el. A digitális lét alapvetően határozza meg a gyerekek identitását manapság, és nagyon markánsan befolyásolja az önképük kialakulását. Nem elég, ha egy rendőr 45 percig ijesztgeti őket, és nem elég az sem, ha én megtanulok egy 45 perces órát összeállítani. Finnországban hatalmas tananyagcsomag áll a tanárok rendelkezésére, amiből igény szerint válogathatnak.
Szóval olyan ez a digitális létre nevelés, mint általában a nevelés, vagy mint Angliában a fű; nem kell hozzá más, mint egy kis fűmag, némi víz és 600 év. Félő, hogy nem tudjuk megúszni a hosszabb, keservesebb, számunkra is sok tanulással járó feladatot.
