Mit ártott a kovalens kötés?
Vezércikk - 2018. január 19.
Szegény kovalens kötés, ha bárhol bárki azt akarja példázni, hogy milyen sok értelmetlenséget kell megtanulni az iskolában a kovalens kötés kerül elő példaként. A mai (január 19.) diáktüntetésen is tábla hirdette, hogy Ňem tudok adózni, de azt tudom, mi a kovalens kötés! Az, hogy az iskolában az adóbevallás kitöltését kellene megtanulni mindenféle listákon is megjelenik (pl. itt), amik aztán nagyon sok megosztást és lájkot kapnak. A kovalens kötésről, mint értelmetlen dologról még mémek is születnek, például az itt látható is. Ez az érvelés legalább olyan ostoba, mint az a tananyag, amivel szembe kíván szállni. Nem csak arról van szó, hogy igenis tanítani kellene a kovalens kötést, hanem arról is, hogy kifejezetten értelmetlen dolog lenne az adóbevallás kitöltését oktatni.
Játsszunk el a gondolattal, hogy bevezetik az adóbevallás oktatását, mondjuk a 10. évfolyamon. Megkapják a diákok az adóbevallási íveket, egy kitalált személy adatait, és megtanulják, hogy melyik sorba, melyik oszlopba mit kell írni. Aztán jó esetben nyolc évvel később ki kell tölteniük életük első adóbevallását, ami addigra már egy teljesen másik űrlap lesz, teljesen másféle sorokkal és oszlopokkal. Aki életében töltött már ki adóbevallást, az tudja, hogy nem a Holdra szálláshoz hasonlítható a dolog bonyolultsága. Kell tudni összeadni, kivonni, esetleg szorozni és (óh rettenet!) százalékot számolni, ezen felül még szükség van alapvető szövegértési készségekre, hogy a mellé adott tájékoztatót el tudja olvasni az ember. Ha ezeket megtanítják neki az iskolában (különös tekintettel az olvasott szöveg értésére), akkor bármikor, bármilyen adóbevallással el fog boldogulni. Amellett lehet érvelni, hogy az nem jó, ha az iskolában a szövegértést csak irodalmi szövegeken tanítják, gyakorolják, a szövegértést gyakoroltató anyagok között tehát lehet helye az adóbevallási útmutatónak, de a cél nem az adóbevallás tanítása, hanem a szövegértés fejlesztése kellene, hogy legyen.
A kovalens kötés ismerete az emberiség egyik csúcsteljesítménye, Linus Pauling könyvének, melynek címe A kémiai kötés természete, ott van a helye az Isteni színjáték vagy a Sixtus-kápolna freskói mellett. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megértsük a minket körülvevő világot, az anyag titkait. Természetesen, ha a kovalens kötésről azt gondoljuk, hogy az egy definíció (A kovalens kötés olyan elsőrendű kémiai kötés, amelyben az atomok közös vegyértékkel rendelkeznek), annak tényleg nincsen értelme. Az ellen, hogy a világ megértése helyett az iskolában csak betanulni és visszaköpni kelljen adatokat és meghatározásokat érdemes síkra szállni, de akkor nem a kovalens kötéssel van baj, hanem az ostoba módszerekkel, a tudás elavult felfogásával.
Arról, hogy másféle tudásfelfogásra lenne szükség az iskolában, mint ami a 19. században kialakult, és hogy ehhez a tudásfelfogáshoz nagyon másfajta módszerekre van szükség persze sokkal nehezebb mémeket és transzparenseket készíteni. De ha közben azt is harsogjuk, hogy gondolkodó emberek nevelésére van szükség, talán mégis meg kellene próbálni.
