Megint gépfegyver lesz belőle?
Vezércikk - 2016. február 22.
Van egy klasszikus vicc Szergejről, aki a szamovár gyárban dolgozik, és nagyon szeretne magának otthonra is egyet. Panaszkodik is a főnökének, aki azt tanácsolja, hogy vigye haza az alkatrészeket és rakjon össze otthon magának egyet. Mire a válasz: „Próbáltam már, de mindig gépfegyver lesz belőle!” Mintha így állnánk a tantervek, a tananyag átgondolásával is. A mostani tiltakozásokban mindig elhangzik, hogy a diákok túlterheltek, hogy az anyag sok, teljesíthetetlen, értelmetlen. Úgy tűnik azonban, hiába gyürkőznének neki újra meg újra, ez a mennyiség a legjobb esetben sem csökkenne. Mint a pokolba vezető út, itt is jó szándékkel van kikövezve az ösvény, de ahhoz, hogy letérjünk róla nagyot (és az ismeretlenbe) kellene lépni.
Jó ütemérzékkel jelentette be a Magyar Horgászszövetség, hogy a horgászatot a kötelező tananyag részévé kellene tenni, miközben mindenki arról beszél, hogy túl sok a tananyag. Nem meglepő, hogy ők úgy gondolják, a horgászat fontos dolog, amit mindenkinek ismernie kellene. (És gyakorlati vizsgát tenni belőle, ami talán úgy képzelhető el, ha az épülő tanuszodákba halakat is telepítenek majd.) De nem meglepő, a felháborodás sem, amit a nyilatkozat gerjesztett. Az egyik hozzászóló azt mondta: Aztán a lepkegyűjtők, gombaszedők… és így tovább… Amire ez a válasz érkezett: A gombával még egyet is értenék! És valóban, ki ne értene egyet azzal, hogy a gyerek ismerje a gombákat? Meg az elsősegély alapjait. És a KRESZ-t. Tudjon varrni. Ismerje a hazai Nemzeti Parkokat. Az Árpád-házi királyokat. Tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály. A sor mindig bővíthető és mindig lehet találni valamit, aminek még igazán bele kellene férnie.
Érdekes, hogy az új NAT-tal szemben kritikus történelemtanárok felszisszennek azon, hogy Hunyadi János kimaradt a középszintű érettségi tételek közül. Úgy gondolják, hogy Hunyadi fontos és bármiféle csökkentést nem rajta kellene kezdeni. De ugyanígy van ezzel minden más szakma képviselője is, biztosak benne, hogy csökkenteni kellene a tananyagot, minden más tantárgyból, a sajátjukba pedig még bele kellene tenni pár további részletet. Az elhíresült kockásinges interjúban a volt államtitkár azt is mondja: Szerintem az akadémiai osztályokat meg kellene kérni, gyűjtsék össze a fogalmakat, amiket egy adott korú gyereknek meg kell ismernie. Utána írhatna belőle tankönyvet az, aki ismeri a hatékony pedagógiai módszereket és jó tolla van. Biztosak lehetünk benne, ha ez lenne a módszer, a jelenleginek is sokszorosára duzzadna az előírt tényanyag. Ha ugyanis a tények felől közelítjük meg a tanítandókat és a módszernek csak az a dolga, hogy a tények elsajátítását segítse, akkor nem fog változni semmi, akárhogy próbálkozunk, gépfegyver lesz belőle.
Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk, ki kellene lépni az eddig megszokott gondolkodási keretből. Másként kellene gondolni az iskola feladatára és céljára. A tényeket, a klasszikus értelemben vett tananyagot valóban csak eszköznek tekintve kellene kitalálni, hogy mi is történjen az iskolában. Ehhez nem csak az akadémikusoknak kellene egy lépést hátrébb lépniük, hanem a tanároknak is, akiknek el kellene fogadniuk, hogy nem lehet az eddig megszokott tankönyveket, óravázlatokat, feladatlapokat tovább használni. Ehhez bátorság kellene, egyetértés és idő, ami alatt nyugodtan lehet dolgozni. Akkor talán a végére lehetne egy szamovárunk is!
