Hat dolog, ami nem történik meg ha digitalizáljuk az iskolát

• Nem lesz nagyobb a tanulási motiváció

Ha felvetjük egy osztályban, hogy mostantól IKT eszközökkel dolgoznánk, számíthatunk arra, hogy a gyerekek lelkesek lesznek. Izgalmas új dolog lesz ez a számukra és nagy motivációval fognak majd belevágni a feladataikba. Ne legyenek azonban nagy reményeink, ez a motivációnövelő hatás, idővel (elég gyorsan) elenyészik.

A munkapszichológiában ismert a Hawthorne-hatás, a kutatók az ideális munkakörülményeket akarták megállapítani a Hawthore gyárban, de meglepetésükre azt találták, hogy bármilyen változás (a megvilágítás növelése vagy csökkentse, a melegebb vagy hidegebb szerelőcsanok stb.) növelte a termelékenységet. Egyszerűen arról van szó, hogy minden változás képes a munkamotiváció növelésére, különösen akkor, ha azt is érezheti valaki, hogy kiemelt figyelmet kap (pl. egy kísérletben vesz részt), ez a hatás azonban idővel elmúlik, és a termelékenység visszaáll a korábbi szintre.

Aki tanít például interaktív táblával, jól ismerheti mindezt, kezdetben a diákok lelkesek és fel vannak dobva, hogy milyen nagyszerű óráik vannak, idővel azonban a tábla megszokottá válik és már semmi különös pluszt nem ad hozzá az órához. A továbbiakban pedig vagy egyszerűen része lesz az életüknek és már fel sem tűnik nekik, hogy éppen használják, vagy akár rá is unhatnak és az lesz a remek tanár a szemükben, aki éppenhogy nem használja.

A tanulság ebben az esetben az, hogy ha a digitalizációt a tanulási motiváció emelésére is akarjuk használni, akkor folyamatosan kell újítanunk. Nem elég egyszer egy dolgot beépíteni a tanulásba, időről-időre kell új eszközöket és új módszereket is keresni, vagy a meglevő eszközöket új módon felhasználni.

• Nem lesz kevesebb a munka

A digitális iskolával kapcsolatos egyik legerősebb remény hogy az jelentősen csökkenteni tudja a tanárok munkaterheit. Elég csak letölteni a feladatlapot az internetről, elég csak felhasználni az e-tananyagot, elég csak a diákokat ráküldeni az LMS rendszerre és a tanárnak alig lesz dolga. A valóság ezzel szemben az, hogy a digitális tanár legalább annyit, ha nem többet dolgozik, mint az analóg kollégája. Az IKT eszközök ugyanis nagyon sok új lehetőséget nyitnak meg, ezek használatához pedig sok készülés, sok idő kell.

Az IKT eszközök például lehetőséget adnak az azonnali és fejlesztő visszajelzésre, akár az óra közben is lehetőségünk van arra, hogy a diák munkájára reagáljunk, egyenként mindenkiére. Ez pedig nagyon komoly munka. Az előre letölthető anyagok, feladatlapok, e-learning anyagok pedig valahogy soha nem pont olyanok, mint amire nekünk szükségünk lenne, egy kicsit még kell dolgozni rajtuk, vagy csak az ötleteket hasznosítani belőlük. Az IKT eszközök soha nem látott lehetőséget adnak a differenciálásra is, ez a pedagógia Szent Grálja, amit olyan lelkesen, de nem sok sikerrel próbálnak elérni az oktatási kerekasztalok lovagjai. A legnagyobb baj vele az, hogy, ha rendesen differenciál az ember, akkor egy helyett négy-öt órára kell felkészülnie, ami a munkának is négy-ötszöröse. Csalóka lehet az a látvány, amikor egy tanteremben a diákok mind a gépük fölé hajolnak és ezt teszi a tanár, tény hogy egy jó IKT órán a tanár munkája inkább a visszajelzés, a munka folyamatosságának biztosítása, de ehhez sokkal több a készülés, az előzetes munka.

Az IKT használó tanár (főleg, ha fenn akarja tartani a motivációt) azzal is szembesül, hogy a digitális eszközök nagyon gyorsan fejlődnek és nagyon gyorsan változnak. És nem csak új dolgok jelennek meg, hanem el is tűnnek régiek, főleg amikor az ingyenes eszközöket használjuk. Állandó megújulásra vagyunk kényszerítve, ami izgalmas kihívás, de közben sok munka is.

• Nem lesznek jobbak a tanárok

Nagyon rossz órákat is lehet tartani IKT eszközökkel, legalább olyan borzasztóakat, mint azok nélkül. Egyszerűen az, hogy egy óra digitális nem biztosíték arra, hogy jó is lesz. A kérdés nem az, hogy használ-e egy tanár digitális eszközt, hanem az, hogy mire használja. Voltak jó tanárok az előtt is, hogy megjelentek volna a számítógépek az iskolákban és ma is vannak, akik nem digitálisak, de remek pedagógusok. A jó tanár mindig megkeresi azt az eszközt, ami szükséges a céljaihoz.

Mindent a lehető legegyszerűbben kell elmagyarázni, de sosem egyszerűbben. - mondta Einstein, és ugyanez igaz a pedagógiai eszközökre is igaz lehet. Minden cél eléréséhez a lehető legkevesebb IKT eszközt kell használni, de sosem kevesebbet, mondhatnánk. Ha ehhez tartjuk magunkat, akkor a digitális eszközök valóban javíthatják a tanításunkat, de csak az eszköz magában erre nem lesz képes.

• Nem idegenednek el a gyerekek

Gyakran hangoztatott félelem, hogy a digitális iskolában elidegenednek egymástól a gyerekek, csak a gépükbe temetkeznek, ahelyett, hogy beszélgetnének, játszanának, együtt lennének. Az is pillantásra valóban láthatjuk azt, hogy mindenki a gépénél ül (vagy éppen a telefonjával van elfoglalva), de érdemes azt is megnézni, hogy mit csinál vele. A diákok többsége kommunikál egymással, Facebookon, Instagramon, Snapcheten, nem csak szóval, hanem képpel is. Ha játszanak, akkor is jellemzően együtt és közösen játszanak a számítógéppel, miközben folyamatosan kommunikálnak, beszélnek egymással. Korábban megírtuk már a Kire ütött ez a gyerek? mostani változatát, amivel azt akartuk megmutatni, hogy a digitális eszközök nem változtatnak a lényegen, a kamaszok kamaszok lesznek bármilyen kütyüket is használnak.

Ráadásul a digitális eszközök a korábbinál sokkal kiterjedtebb, intenzívebb módot tesznek lehetővé az együttműködésre, a közös munkára. Közös dokumentumszerkesztés, közös projektek, társ-értékelés lesz sokkal könnyebb így. A digitális világ kifelé is sokkal nyitottabb, lehetőség van arra, hogy az órán bárkivel, szakemberekkel, felnőttekkel beszéljenek akár Skype-on. Az elidegenedés helyett nyitottabb, sokszínűbb világot tárhatunk a diákjaink elé.

• Nem lesz papírmentes iskola

Amikor felmerül a digitális iskola gondolata, Az első dolog, ami mindenkinek eszébe jut, hogy így akkor létrejöhet végre a papírmentes iskola. Ahogyan pár éve még minden attól zengett, hogy majd a digitalizációval jön a papírmentes iroda, úgy került elő az ilyen iskola is. A gondolat persze természetes, hiszen, ha ott a számítógép, ha minden mindennel össze van kötve, akkor minek lenne szükség még a maradi papírra. Az eredmény azonban a legtöbbször az, hogy valamelyest sikerül csökkenteni a papírfelhasználást, de még az is lehet, hogy még több fogy belőle. Ismert a hazai kormányzati iratkezelési rendszer esete, amiben végül kétszer is ki kellett nyomtatni az iktatáshoz azt, amit addig csak egyszer, mindezt az elektronikus iratkezelés miatt.

Az iskolában is felmerül majd, hogy azért mégis kellene tankönyv, meg mi van, ha éppen nem megy a rendszer valamiért, vagy éppen ha otthon nem éri el az anyagokat a gyerek. Így aztán még a nagyratörő tervek mellett is előkerül a jó öreg és megbízható papír.

Valószínűleg sokkal jobban járunk, ha a nagyra törő modernizációs tervek helyett csak sokkal kisebb, de könnyen megvalósítható célokat tűzünk ki a papírmentesítésre. Például azt, hogy egyes anyagokat digitálisan adunk ki, hogy a diákok munkáit nem nyomtatva, hanem digitális változatban várjuk csak. Ezek könnyen megvalósítható célok, amiktől aztán szépen lépésről-lépésre lehet tovább haladni.

• Nem lesz elég a wifi

Számomra ez a legkeserűbb tapasztalat: hiába próbáljuk belőni, hogy mekkora sávszélességre, milyen hálózati eszközökre lesz szükségünk, a valóság mindig rá fog cáfolni. Készüljünk fel rá, hogy időről-időre akadozik, elmegy, kimarad majd. Ma már ezt (noha a fejlesztéseinknek hála egyre kevesebbet van ilyen) sztoikus nyugalommal tudom fogani, mint az időjárást, bosszankodik az ember, ha a kirándulás napján szakad az eső, de tudja, hogy előfordul az ilyen.