Harc az óraszámokért

Nem az oktatás az egyetlen olyan terület, ahol az elvek és praxis ütközik, de az is biztos, hogy az iskola működése bőséges példával szolgál erre. Az elvek és a gyakorlat párharcából rendre a gyakorlat kerül ki győztesen. Az elmúlt évek visszatérő tapasztalata volt számunkra például, hogy amikor arról beszéltünk, mit is jelentene a korszerű oktatás azt a választ kaptuk kollégáktól: Mindez szép és jó, de amellett, amit a NAT előír, egyszerűen nem fér bele. Ilyenkor mindig rámutattunk arra, hogy mindaz, amiről mi beszélünk (kritikai gondolkodás, önszabályozás, problémamegoldás, valós problémák beemelése az oktatásba, egyéni tanulási útvonalak stb.) vastagon benne van az érvényes NAT-ban és kerettantervben, ahol az egyes tantárgyak általános céljai vannak, ott ez mind szerepel. Persze tény, hogy utána jön egy szinte taxatív felsorolás rettenetes mennyiségű tényről és adatról. Felhívtuk a figyelmet, hogy tény, hogy a szabályozásnak ez a két eleme teljes ellentétben van egymással, de az a tanár döntése, hogy melyiket preferálja. A reakció többnyire egy cinkos mosoly volt, hogy értik a tréfát. minél jobban erősködtünk, annál inkább így reagáltak. Mindez annak kapcsán merült fel bennem, hogy az új miniszter meghallgatása kapcsán azonnal fellángolt a vita a mindennapos testnevelésről (ami persze nem mindennapos, hanem heti öt óra, de ezt hagyjuk is). Egy kolléga például ezt írta:

Én, mint testnevelő, teljesen egyetértek a nénivel...
Van 13-14 tantárgy, amik közül csak a testnevelés mozdítja ki a padból a gyereket, az ad neki testi élményt, játékot, kikapcsolódást, esetleg fegyelmet is, esetleg helyes tàplàlék , folyadék beviteli szaktanácsadást, meg egyéb hasznos dolgokat... Már ha a testnevelő tényleg pedagógus és nem csak szaktanár...
Naná hogy mindenről a testnevelés tehet, a hölgy szerint...
Nem a szülő, aki nem vitte játszótérre, úszásra, ovis tornára, judora…
Nem tanította meg kúszni, mászni, hengeredni, a megfelelő fejlődési szakaszában...
Aki gyorséttermi kajákkal tömte, cukros üdítőkkel itatta, majd a suliba úgy vitte 6 évesen, hogy utál minden mozgásformát, vagy alkalmatlan bármire...
Tehát itt az idő eltörölni a testnevelést, mert valós képet mutat! A szülőkről....

Mindenki egyetért abban, hogy túl sok órája van a diákoknak, túl sok a tananyag és minden szaktanárnak van ötlete, hogy mely más tantárgyak anyagát, óraszámát kellene csökkenteni. A matekosok szerint a magyart vagy törit, a töris szerint az informatikát, az informatikatanár szerint az angolt és így tovább. Ördögi kör ez, amiből nincs kitörés. Mégis lenne egy érdekes történet arról, hogy lehet kilépés belőle, bár nem feltétlenül egyszerű. Iskolámban (AKG) a természettudományok kifejezetten sikeres tárgynak számítanak. Elég ellátogatni a honlapra is, az alapításkor komoly harcok és viták zajlottak az óraszámok elosztásáról. Az alapítók közül a természettudományokat tanítók belementek abba, hogy a kivételezett az angol nyelv és az informatika legyenek, azok a tárgyak, amik a 80-as évek végén magasan a legfontosabbnak tűntek. Ennek következtében egy AKG-s diáknak csaknem feleannyi természettudomány órája van, mint egy átlagos gimnazistának. A 2000-es évek legelején, odakerülve, kollégáimmal már adottságnak vettük ezt a helyzetet és azon gondolkodtunk, hogy ebben a keretben hogyan lehet a leghatékonyabbnak lenni. Így született meg a saját komplex természettudomány tantervünk, ami nagyon más módon közelítette meg a tantárgyat, mint a korábbiak, amelyek tulajdonképpen a gimnáziumi anyagot, a megszokott tantárgyakra bontott szemléletben próbálták belepréselni a kisebb időkeretbe.

Ehelyett megpróbálkoztunk azzal, hogy valóban komplex módon közelítsük meg a tárgyat. Elsőkénti is átgondoltuk, hogy valójában mi a célunk vele. Biztosak voltunk benne, hogy nem az, hogy tudja egy diák a végére, hogy milyen a Vénusz tengelyferdesége, hány kiralitáscentruma van a 2-3-dietil-5-propil-nona-1-7-diénnek, és az sem, hogy pontosan tudja a bükkfa és gumi gördülési együtthatóját. Azt is tudtuk, hogy ezek lehetnek fontos eszközök, amik nélkül nem lehet felépíteni azt, amit természettudományos gondolkodásnak nevezünk meg, de magukban az oktatás céljai nem lehetnek. Messze nem olyan könnyű arra a kérdésre, hogy miért kell ezt a tantárgyat tanítani és miért pont ezt kell benne tanítani? kicsit kritikusan is válaszolni. A tanterv egészen hihetetlenül nagy tehetetlenséggel rendelkezik. Generációk tanulták a petúniát és a nyulat, függetlenül attól, hogy ezek éppen előfordultak-e vagy sem. Hasonló öröklött tehetetlenség a tantervek örök gumicsontja, a kötelező olvasmányok ügye, végtelenségig lehet arról vitatkozni, hogy mi legyen kötelező, addig sem kell azzal foglalkozni, hogy a gyerekek nagy része már egyáltalán nem olvas semmit. Próbáljunk meg a fentebbi kérdésre úgy válaszolni, hogy abban sem a hagyomány, sem a megszokás, sem megszokott rutin nem szerepel. A kicsit kritikusabbak nem egyszer felteszik például a kérdést, hogy miért kell folyóírást tanítani? Erre a leggyakoribb válasz mostanában az, hogy azért mert az fejleszti a finommotorikát és valamifajta kognitív készségeket. Ez a célvonal mozgatásának a klasszikus példája, és természetesen azonnal adja a kérdést, hogy honnan tudjuk, hogy a folyóírás fejleszti ezt a leghatékonyabban és nem a LEGO vagy a horgolás. Egészen megdöbbentő, hogy milyen sok kézenfekvőnek és triviálisnak vett állításunk mögül hiányzik a valódi meglapaozott (tudományos igényű, nem anekdotikus) tény.

De visszatérve a mi természettudomány tantervünkre, a mi válaszunk a kérdésre az volt, hogy a természettudomány a világ megismerésének egy módja. Tulajdonképpen egy eszközkészlet, amivel meg tudjuk ismerni a körülöttünk levő világot. Nem csak ez az egy ilyen eszközkészlet létezik, szintén a világ (belső és külső) megismerését szolgálja a művészet, a matematika és a társadalomtudomány is. A mi tantárgyunk célja az, hogy megismertesse a diákokat a világ megismerésének ezzel a módjával és képessé tegye őket ennek az eszközkészletnek a használatára. Ezt nevezzük kifejezetten tág értelemben természettudományos gondolkodásnak és ennek a fejlesztése lenne a tantárgyunk célja. Newton törvényei például nem csak arra jók, hogy képesek legyenek soha nem létező idealizált helyzetekről szóló példákat (a középiskolai fizika furcsa világában nincs súrlódás és szinte minden tárgy pontszerű, minden gáz ideális), hanem arra is, sőt elsődlegesen arra, hogy megtapasztalják a, konstruktivistául szólva, paradigmaváltást, amit a velünk született arisztotelészi modell lecserélése jelent. Ez volt az a vezérelv, aminek mentén kidolgoztuk a tantervet és már sokkal könnyebb volt lemondani például olyan tudáselemekről, amik korábban az egyes tantárgyak sarokpontjainak tűntek. Maga teljes tanterv itt olvasható. A komplex természettudomány bevezetése óta eltelt huszonkét év és azóta nagyon sokat változott, alakult, legutóbb egy teljes háromhetes szakaszt alakítottunk át és biztos, hogy még bőven van mit alakítani rajta.

A több mint húsz év viszont arra elég, hogy valamiféle következtetéseket vonjunk le a hatékonyságról. Tény, hogy nagy versenyben, jó társadalmi háttérből érkező, motivált gyerekeket tanítunk, de az is biztos, hogy megállják a helyüket a hasonló iskolákkal összehasonlítva is. Kétszer is kijutott saját kutatásaival a Nobel-díj átadójára diákunk és nagyon sok versenyben értek el kiemelkedő eredményt. Még a mi tantervünkhöz sokkal kevésbé illeszkedő OKTV döntőjében is ott vannak. Az évfolyamok 20-25%-a tanul tovább műszaki-tudományos pályán. Vannak közöttük, akik Airbus-nál terveznek szárnyprofilokat és olyanok is, akik a gerincesek térbeli tájékozódásának evolúcióját tanulmányozzák post-doc-ként Dániában. Egy társadalomtudományi-közgazdasági fókuszú iskolától ez nem rossz.

Mielőtt bármi félreértés lenne, egy pillanatig sem gondolom, hogy ezt a tantervet kellene akkor bevezetnie minden magyar iskolának. Abban viszont biztos vagyok, hogy minden iskolára ráférne, hogy átgondolja mit és hogyan szeretne tanítani. Az óraszámok csökkenése pedig ebben a helyzetben, mint a fenti példa is mutatja talán, olyan kényszer lehet, ami kifejezetten jótékonyan hathat. Mielőtt bárki harcba szállna az óraszámokért érdemes végiggondolni, hogy valójában mit és miért akarunk az adott tárgy keretei között csinálni és mi annak a leghatékonyabb módja. Nagyon könnyen lehet, hogy a kevesebb gyakran több.