Google a vizsgán
Vezércikk - 2015. május 4.
Most, hogy kezdődik az érettségi szezon, talán érdemes megemlékezni egy, a vizsgákkal kapcsolatos vitáról, ami a napokban lángolt fel az Egyesült Királyságban. Annyi történt, hogy az ország vizsgaközpontjának vezetője azt nyilatkozta, előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, hogy engedélyezzék a Google használatát a vizsgákon (beleértve az érettséginek megfelelő GCSE és A-level vizsgákat is). Mark Dawe fő érve az, hogy a vizsgának tükröznie kell azt, ahogyan a diákok tanulnak és ahogyan majd dolgozni fognak, márpedig az internet használata ma már mindkét területen mindennapos. Természetesen sokan felkapták a vizet a szavak hallatán. Volt aki azt mondta, hogy jó ötlet, hogy legyen vizsga a Google használatából is, de az nem ugyanaz, mint a Google használata a vizsgán. Mások teljesen elutasítják az ötletet és amellett érvelnek, hogy a valódi tudás az, ami a diákok fejében van nem pedig az, ami az interneten, sokan azt is hangsúlyozzák, hogy nincsenek képességek alapvető ismeretek nélkül és azokat is tesztelni kell.
Nem csak ellenzők vannak, hanem lelkes támogatók is. Ők például azt emlegetik fel, hogy pár évvel ezelőtt még a számológépek kapcsán folyt ugyanilyen vita és az ellenzők akkor azt állították, hogy fejszámolás nélkül nem érthető a matematika, most pedig már a kisiskolások is használják. Vannak sokan akik a nyitott könyv vizsgák pártolói, azaz az olyan vizsgáké, amin bármilyen jegyzet, könyv, eszköz használható, szerintük az internet használata csak logikus továbblépés lenne. A tapasztalatok szerint ezeken a vizsgákon sem töltenek túl sok időt a könyvek lapozgatásával a diákok, ha valaki a vizsgán akarja elsajátítani egy tárgy alapjait, nem sok esélye van, viszont sokkal nagyobb tényanyagból merítve gondolkodhat és sokkal jobban lemérhető, hogy mennyire érti mindazt, amiről a tantárgy szól.
A vita valamilyen formában minket is elért: az új történelmi atlaszokból például hiányzik majd a kronológia, hogy ne abból puskázzon a gyerek, hanem tanulja meg az évszámokat, közben pedig a hazai oktatáskutatás egyik nagyja Csapó Benő arról nyilatkozik, hogy mennyire elavult a vizsgáink rendszere és szemlélete, mennyire fontos lenne a memorizálás helyett a gondolkodási képességeket mérni.
A magam részéről azt látom, hogy az elvi megfontolások mögött gyakran gyakorlati problémák húzódnak meg. Sokszor azért gyűjtünk érveket valamivel szemben mert nem tudnánk megcsinálni, lehet, hogy ez a helyzet a nyitott vizsgákkal is. Pár hónapja török kollégákkal beszélgettem és mutattam nekik a Socrative-ot, tetszett nekik, de azt mondták, hogy ők nem engedik a diákoknak, hogy bármilyen eszközt használjanak az órán (telefont, laptopot), mert akkor azzal azonnal csalnának. Ugyan tisztáztuk, hogy van olyan óra is, amin nem értékelés folyik, azért csak arrafelé fordult a beszélgetés. Egy portugál kolléga megemlítette, hogy náluk minden diáknak van grafikus számológépe, de az nagy gond, hogy annak a memóriájában tárolni lehet képleteket, ezért a Texas Instruments külön a portugál diákoknak fog gyártani olyan gépeket, amiken hardveresen letiltható a memória használata. Nekem közben eszembe jutott, hogy kezdő tanárként mennyire zavart a puskázás és végül arra jöttem rá, hogy a legjobb megoldás, ha olyanokat kérdezek, amikhez nem lehet puskázni.. Nem volt könnyű ilyen feladatokat kitalálni és a diákok is panaszkodtak, hogy ezek a dolgozatok nagyon nehezek. Kollégám is volt, aki azt mondta, hogy az a baj ezekkel a dolgozatokkal, hogy hátrányba kerülnek a gyengébb képességű diákok. Ha meg gyorsan kitaláltam egy feladatot (pl.: írd le, hogy mit tanultál biológiából az elmúlt két hétben), akkor az értékelés volt nagyon nehéz. Mik lesznek a szempontok, kritériumok, értékelési szintek. A gondolkodás-centrikus vizsga nem csak a diákot, hanem a tanárt is nehéz feladat elé állítja.
Lássuk be, sokkal könnyebb évszámokat, adatokat, rutin feladatokat kérdezni, mint a gondolkodás minőségét feltárni. Nem csak azért ódzkodunk a nyitott könyv vizsgáktól mert új dolog, vagy éppen nem elég megalapozott az a tudás, amit mér, hanem azért is, mert sokkal nehezebb az ilyet kitalálni, értékelni és az ilyenre felkészíteni a diákot. Mennyivel egyszerűbb azt megkérdezni, hogy mik a citromsav-ciklus vegyületei, esetleg milyen éves csapadékmennyiségnél fordul elő a gyöngyvirágos tölgyes társulás, mint feltárni és értékelni a diák biológiai gondolkodását. leginkább azért, mert kevés biológiatanár lenne képes egzakt megfogalmazást adni arra, hogy mi is a biológiai gondolkodás, milyen szintjei vannak és miként mérhető. Ahogy egyre ködösebb vizekre evezünk, úgy érezzük, hogy az objektivitásunk is egyre jobban távolodik, márpedig egy vizsgától a leginkább azt várnánk el, hogy objektív rangsorképző szerepe legyen. nem minthogyha annak, hogy valaki tudja-e a történelemkönyv kisbetűs képaláírásában szereplő adatot bármilyen köze lenne az objektivitáshoz.
Nem úszhatjuk meg, hogy elkezdjünk gondolkodni arról, hogy mit és miért tanítunk, amíg ezt a munkát nem végezzük el, csak a sötétben fogunk tapogatózni. A nagyvilágban már folyik ez a munka, érdekes módon a kormányok, kutatóintézetek és nagy cégek működnek együtt ebben (pl. itt és itt), de az EU-nak is vannak erre projektjei (például a SAILS) magyar résztvevőkkel. Valami változik a világban, kár lenne lemaradni róla.
