Ezek a mai fiatalok!
Vezércikk - 2015. április 28.
A pár hete megrendezésre került Digitális Nemzedék konferencia egyik előadásáról készült a Dívány-on egy méltató cikk, azzal a címmel, hogy Másmilyen tanár kéne a mai, digitális kölykök mellé. Rengeteg hasznos információ és a digitális nemzedék (szerintem) jó körülírása mellett azért sikerült egy jókorát ’digitálisbevándorlósozni’, erről immár négy éve írtunk ITT Külön izgalmas a kommenteket olvasni Dívány cikkhez, ahol gyakran köszön vissza a ’ki kéne menni a szabadba, nem kütyüzni’ sematikus érvelése. Aki egy kicsit is belegondol, nem hiheti azt, hogy a digitális világ jelentette kihívásokra az lehet a hiteles megoldás, hogy kizavarjuk a gyereket a kertbe játszani. Ezt is lehet – sőt kell is – néha, de attól még a probléma fennáll, mert kiviszi a gyerek a telefonját, leül a fa tövébe és már meg is van a baj. Azon gondolkodtam, hogy tényleg milyenek is ezek a gyerekek? Szerencsére egy komoly cikket találtam az Economist-ban, ennek a rövid kivonatát olvashatja a nyájas olvasó a lapozás után.
Először is, úgy tűnik, hogy ez a generáció udvariasabb, kevésbé szegi meg a törvényt, mint az előzőek. Visszaesést mutatnak a rendőrségi eljárások pl. Nagy-Britanniában. Egyre kevesebbet isznak, drogoznak. Viszont még kevesebbet dohányoznak. Az USA-ban a diákok 17%-a cigarettázik, míg 23%-uk szív füvet. Érdekesség továbbá (talán egyenesen kiábrándító is), hogy a legnagyobb növekedést azok a szerek mutatják (pl. Ritalin), amelyek az agy teljesítményének serkentésére képesek. Szomorú az a világ, ahol a gyerekek azért drogoznak, hogy jobban és többet tanuljanak.
Ugyanakkor, ha jobban belegondolunk, ez mégsem annyira meglepő, hiszen most lépett a középiskolákba az a generáció, aki – mióta az eszét tudja – otthon, a TV-ben, az interneten, rádióban mást sem lát, hall, csak azt, hogy gazdasági válság. Ráadásul mindezt nem csupán absztrakt képzetként, hanem konkrét, mindennapi félelemként élték meg, hiszen a családban vagy svájci frankos hitel, vagy elbocsátás jó eséllyel előfordult. Ha szerencsére egyik sem, akkor a híradó alatt a TV-t halkan kommentáló apa biztosan. Szóval nehezebb motiválni ezeket a diákokat, mert a motiváció szükséges eleme kell, hogy legyen az is, hogy elmondjuk nekik, hogy mit miért csinálunk és mi miért jó nekik. Ha ezt nem tesszük, nem dolgoznak. Mondjuk én sem szívesen töltök ki értelmetlen excel táblázatokat, ám örömmel maradok egy órával többet a fogadóórán, ha még jönnek a szülők.
Újabb gond, hogy a tárgyi tudás elértéktelenedésének a tanárok tekintélye óhatatlanul áldozatul esik (legalábbis részben). Nem lehet senki annyira okos, hogy egy internetes keresés 30 mp alatt 100-szor ne körözze le. Bármiről két perc alatt sokkal több információt tud egy 10 éves gyerek összegyűjteni, mint amit a legnagyobb tudású prof egy élet alatt szed fel. Természetesen ehhez rendszerező képességet, háttértudást, műveltséget nem ilyen könnyű szerezni, és ez lehet az egyik kulcsa a jövő sikeres pedagógusának. Vajon képesek vagyunk-e ezt beemelni a pedagógiai gyakorlat mindennapjaiba? Ha igen, akkor hitelesek maradunk a diákok szemében, és képesek leszünk bérmire motiválni őket. Ha nem, akkor nem. Az, hogy ’ezt azért kell tudni, mert azt mondtam’, sajnos már nem elég.
Visszatérve a cikkre, szintén érdekes, hogy a lerészegedés – különösen a lányoknál – szintén visszaesőben van. Nagy-Britanniában a kutatások azt mutatták ki, hogy később és felelősebben kezdenek szaxuális életet élni a fiatalok. Szintén máshogy szórakoznak. Ha megkérdezünk egy 14 éves diákot, hogy mennyit néz tévét, megdöbbenünk. Szinte semmit. Leszokóban vannak a passzív média-fogyasztásról, ennek a helyét az interaktív platformok (pl. közösségi oldalak), vagy az on-demand jellegű szórakozás veszi át – nem néznek MTV-t, ahol akár órákig is várni kell, hogy olyan számot adjon a tévé, ami nekik tetszik, e helyett a kedvenc együtteseik számaiból korlátlan hosszúságó lejátszási listát állítanak össze YouTube-on. Már új előadók (vagy könyvek, barátok, közösségek stb.) sem a véletlen vagy baráti ajánlások révén kerülnek be a diákok látókörébe, hanem a YouTube, vagy a Facebook szolgál korlátlan számú javaslattal arra, hogy mit nézzenek, olvassanak, kivel barátkozzanak. Sőt a Facebook annyira készséges, hogy megszűri nekünk a postokat, és csak azokat mutatja, amelyek szerinte érdekelnek minket.
Megváltozóban van tehát ez a világ. Nem a kütyük, sem az internet ennek feltétlenül az oka – bár kétségtelenül szerepet játszanak ezek a tényezők is – hanem egyszerűen mindaz, ami történik velünk, a lehetőségeink, a minket körülvevő világ óhatatanul változtat azzal, hogy változik. Ezzel nem csupán a családokban, hanem az iskolában is szembe kell néznünk. Vagyis kellene.
