Építettünk egy nyomtatót
Vezércikk - 2014. október 22.
Építettünk egy nyomtatót, nem is akármilyet, hanem 3D-set. Október közepén volt szerencsém részt venni harmadmagammal egy workshopon Ausztriában ahol 3 nap alatt elemekből összeraktunk egy saját 3D nyomtatót. Mielőtt részletesebben leírnám, hogyan is dolgoztunk pár szó arról, hogy mi is a 3D nyomtató és mi szüksége lehet rá egy iskolának.
A 3D nyomtatás nem új találmány, hosszú évtizedek óta ismert a technikája. Az utóbbi években azonban sorra járnak le azok a szabadalmak, amik hozzá kötődnek így drasztikusan leesett az ilyen szerkezetek ára. Az elv nagyon egyszerű: van egy műanyag, ami 180 fok környékén folyékonnyá válik, ez alatt viszont nagyon is szilárd, olyasmi anyag mint amiből a LEGO is van. A 3D nyomtatóban ilyen műanyag van hosszú spagettiszerű tekercsben, ezt melegíti fel a fej, amit pedig precíziósan tized milliméter pontossággal tudunk mozgatni. Így aztán ebből a műanyagból bármilyen formát képesek vagyunk létrehozni (persze nem bármilyet, nem lehet nagyon konkáv, az is fontos, hogy megálljon, de legrosszabb esetben több darabból nyomtatunk ki egy tárgyat).
Mire használhatja ezt egy iskola? Három dologra is: alkalmas szemléltetőanyagok készítésére, bármiféle geometriai modellt, eszközt elkészíthetünk vele, amire éppen szükségünk van; csinálhatunk olyan projekteket is, amiben fontos szerephez jut a 3D nyomtatás (egy példa a CityX, ahol egy várost kell megtervezniük és kinyomtatniuk a diákoknak); végezetül maga a folyamat, hogy egy tárgyat megterveznek majd végül a kezükbe vesznek is érdemes lehet arra, hogy foglalkozzanak vele.
Lássuk akkor,hogy mivel is szembesültünk ez alatt a három nap alatt. Három fős tanárcsapatunk délután négyre érkezett meg Bad Hofgasteinbe, ahol a workshop volt. Már várt ránk egy nagy doboz, benne IKEA szerűen lapra szerelve a nyomtató. 
A típus neve Mendel90 itt olvasható részletesebben, milyen és mit tud. Kicsit ijesztő volt látni a számtalan darabot és a 80 oldalas szerelési útmutatót. Ezután következett két nap megfeszített munka. Szerelés, csavarozás, forrasztás. Szerencsére a workshop vezetője mindig ott volt, ha kérdésünk akadt és szólt ha valamit éppen rosszul csináltunk volna. A második nap végére készen állt a nyomtató, de bekapcsolni már nem volt időnk. Én forrasztással álmodtam.
Másnap reggel következett a nagy pillanat, bekapcsoltuk a nyomtatónkat. 
Nem füstölt, és már ennek is nagyon örültünk.Persze az első teszteknél kiderült, hogy egyes motorokat rosszul kötöttünk be, van olyan csavar, amit túlságosan meghúztunk és olyan is, amit nem eléggé. De végül, a hibák javítása után elindult és nyomtatni kezdett. Nem ment tökéletesen, tovább kellett finomítgatni a dolgokat.Ekkor derült ki, hogy milyen jó, hogy magunk szereltük össze, ugyanis értettük,hogy melyik rész mit csinál, mire való, képesek voltunk korrigálni a hibákat. A harmadik napon délben az elkészült nyomtató bekerült a kocsi hátsó ülésére és hazautazott. Most itt van az iskolában és már neki is kezdtünk a használatának.
A legfontosabb tanulság számomra, hogy mennyire elérhetőek az új technológiák. Hármunk közül egyik sem volt igazi ezermester, hardver guru vagy forrasztózseni, mégis, összeraktunk egy ilyen szerkezetet. Nekem ez volt az első találkozásom a csináld magad modern változatával a maker mozgalommal és nagyon élveztem.
