Digitális iskola - konkrét ötletek pedagógiai tervezéshez

Adott tehát a feladat, gimnáziumban, angolt kell tanítani gyerekeknek, mégpedig 10. osztályosoknak (például). Néhány alapvetés: elég havi jegyet adnom, ha mostantól havonta lesz egy jegyük, akkor meglesz az 5 (4 lenne jó, de 3 is még elfogadható, ráadásul van már egy, szóval április közepéig, és május közepéig lesz két jegyük, valamint szervezek nekik egy online vizsgát, amire szintén kapnak értékelést). Kimondható tehát, hogy nem kell azért rohanni, és fejvesztve íratni a TZ-ket.

Emellett az is látszik, hogy a terhelésük teljesen esetleges, vagy van órájuk más tantárgyból, vagy nincs, random kapnak feladatokat, és feltehetően egyre szorosabb határidőkkel. Alapvetően fontos tehát a kiszámíthatóság, és az, hogy előre lássák, hogy mi fog történni: legyen rendszer.

Tudomásul kell vennünk, hogy az iskola és az online órák 'opt out' jellegű szolgáltatás lettek, azaz egy diák bármikor felállhat, és otthagyhatja az online órát - vagy még inkább bekapcsol valami nyugis zenét, sorozatot néz, vagy CS-zik online a haverokkal. Vagyis: nem tudom többé kényszeríteni, hogy az órán figyeljen. Máshogy kell ehhez is állnom.

Fontos további szempont, hogy a családot - ahol eleve nagyobb a feszültség, bizonytalanság a rendkívüli helyzet miatt - ne terheljem agyon digitális feladatokkal. Nem jó az, ha a gyerekeknek 8 új alkalmazáson kell beadniuk, elvégezniük feladatokat. És az is nagyon rossz, hogy ezek az eszközök nem kommunikálnak egymással, és azért eléggé 1998-as azt kérni, hogy csinálja meg a tesztet a Quizlet-en, majd a screenshot-ot tegye be egy Google classroom osztályba. Lehet, hogy nem errefelé kellene indulnom.

A fentiek alapján azt gondoltam, hogy olyan online platformot használok, amit már eleve évek óta használunk az órákon, azaz nem lesz semmi újdonság benne. Sajnos ott, ahol én dolgozom, nem lett egy, közös rendszer, hanem mindenki ott szervezi a munkát, ahol szeretné. Ebből szépen lassan, épül is a digitális pedagógia bábel tornya. No mindegy, szóval az én osztályomnak van egy hashtag.school tanterme, ahol van ugye egy naptár. Ide fogom minden hét elején beírni a heti teendőket. Nem küldök emaileket naponta, nem lesz Facebook csoportom, nem kommunikálok viber-en, messengeren, mindent egy helyen próbálok megoldani.

A kérdés csak az, ugye, hogy mit is írjunk bele a naptárba? Ha 3 hétről van szó, akkor ez alatt egy tankönyvi fejezetet kell átvennünk. Namost, nem lehet szódolgozatokat íratni, nincs értelme a feleltetésnek a hagyományos formában, és több órás előadást amúgy sem fognak végigülni a gép előtt - főleg, ha még 4 tanár akar nekik aznap online órákat tartani. Mindent összevetve, egy kifordított osztálytermi struktúra jött ki. Ebben minden hét elején felteszek egy digitális tananyagot, amely kapcsolódik a könyv témájához, esetleg a könyvben lévő feladatokon alapul. Így lehet ellenőrizni, segíteni, irányítani a tananyag feldolgozását. Azzal, hogy „tk. 120-122. oldal jövő szerdára”, nem. Ez utóbbi megoldással elegánsan rátoljuk a szülőre a feladatokat. Nyilvánvaló, hogy egy 12 éves gyerek nem fog magától leülni a történelemkönyve elé, és önállóan feldolgozni egy új anyagrészt. Egy digitális tananyag segítségével inkább. Ide pl. a tankönyvi teszteket, gyakorló feladatokat egyszerűen begépelem (5 perc), és interaktívvá teszem. Így látom, ki az, aki megcsinálta, ki az, aki nem, és ez alapján el tudunk kezdeni dolgozni. Például ma kiosztottam egy ilyen digitális tananyagot, és hétfőn lesz óránk erről. Teljesen világosak a feladatok, használják a könyvet, de mégis van digitális tananyag, a nyelvtanhoz készítettem képernyő videót pár percben, amit feltettem YouTube-ra, és megosztok velük, az egészet pedig már ismert online környezetben tálaljuk.

Legalább ilyen fontos szerintem, hogy legyen a 3 hétnek egy kerete. Nálunk most éppen a 'társadalmi vállalkozások' a téma az angolkönyvben, így azt választottam, hogy meg kell tervezniük - a megadott formátumban és formában - egy saját (Magyarországon (is) hasznos) társadalmi vállalkozást. Erről szól a könyve, erről kap kiegészítő anyagot, videókat, weboldalakat elemzésre, valamint egyéb gyűjteményeket. A harmadik hét végére egy javaslatot kell letenniük virtuálisan az asztalra, és 3 percben 'pitch'-elni kell a többiek előtt. Ide vezet minden tevékenység a 3 hét alatt. Többek között ezt segíti az online óra is.

No de milyen legyen az online óra? Lehet hallani több helyen, hogy ne legyen szinkrón, hanem aszinkrón, azaz ne tartsunk valódi online órákat, ahol élőben lehet kommunikálni. Szerintem pedig fontos, hogy tartsunk. Az nem mindegy azonban, hogy mi történik ezeken az órákon. Ha 45-60 perces előadást szeretnénk tartani, akkor valóban legyen aszinkrón, tartsuk meg a YouTube-nak, és osszuk meg velük. Én ezt gondoltam: rövidebb, kb. 30 perces online szinkrón órák lesznek, meghatározott feladatokkal: a) kijavítani, megbeszélni a digitális tananyagban lévő dolgokat. Itt lehet kérdezni, ha nem értettek valamit, és az online órán elhangzottak alapján mindenkinek meg kell tudnia 100%-ra csinálni a digitális tananyagot b) a diákok beszélnek, de szinte megoldhatatlan a pármunka, nem látjuk egymást, mert 15-20 videószálat már nem nagyon bír el egyetlen alkalmazás sem jó minőségben, hosszasan (ezért érdemes a hangra koncentrálni, az legalább működik üzembiztosan), ezért 3-4 perces kiselőadásokat tartanak a többieknek a tankönyvi fejezethez tartozó, előre egyeztetett témákról, c) valamint konzultálunk - pl. szóbeli próbavizsgát tartunk kettesével, d) lesz meglepetés - pl. hirtelen kinyitok egy online tananyagot, ahol az órán elhangzottakat kell összefoglalni saját szavaikkal, vagy kitölteni egy online tesztet időre. Így megvalósul a tankönyvi tananyag javítása, beszélhetnek, egymást hallgatják, engem csak, ha kell, rövidebb megszólalásokat tervezek, ezeket nem lehet 'kipuskázni', hiszen, ha fel is olvassa az előadást, azt meg kell előtte írni, és eléggé hallatszik, ha valaki szöveget olvas fel, végül olyan helyzetet teremtek - a próbavizsgákkal pl. - ahol egyrészt felesleges puskázni, és nem is lehet, másrészt világos, hogy miért vagyunk ott - 10 perces vizsgát szimulálunk. Ha csak úgy 'lógunk', 'dumálunk', beszélgetünk stb., esélyes, hogy pont semmi értelme nem lesz az online óránknak. Erőltetni a pármunkát úgy, hogy külön termekben rakjuk gyorsan párban a gyerekeket, ahová be tudunk nézni, felesleges és erőltetett.

Rendben, megvan tehát egy hét hozzávetőleges felépítése (heti 3 órás tantárgynál): a könyv következő fejezetét dolgozzuk fel, ezekből állítok össze digitális tananyagot, ezt előre megkapják. Az online órákon ezt kijavítjuk, megbeszéljük, majd 2-3 diák tart rövid kiselőadást előre kiadott témákból. Ezekről az előadások közben én kérdéseket írok, amiket a 3 előadás után felteszek a diákoknak, akiknek 10 perc alatt válaszolni kell ezekre. Aki nem hallgatta az előadást, nem tudja a válaszokat, mert nem tudhatja. Emellett lehet kettesével szóbeli próbavizsgákat tartani. Végül vannak kiegészítő feladatok: olvasmánynapló, filmkritika, ha csak Netflix-ezni volt kedve, ereje, nyelvtani bónusz feladatlapok, és még egy sor dolog, ahogy eszembe jutnak. De ezeket nem öntöm egyszerre rájuk, megvárom, hogy kialakuljon a rendszer.

Mindez rendben is volna eddig, de mindezt hogyan értékeljem? Hagyományos módon értelemszerűen nem lehet, hiszen csak úgy megelőzhető a puskázás, ha annyira sok feladatot kapnak, annyira rövid idő alatt, hogy fizikailag lehetetlen csalni vagy kommunikálni. Nem hiszem, hogy ezt az utat kellene bejárnunk. Maradnak tehát a 'kipuskázhatatlan' feladatok: a projektmunkák (ld. fent), a kreatív írások, beszámolók, a kiselőadások, és a digitálisan elvégzett feladatok. Mindehhez eléggé adja magát egy pontrendszer, ahol tudják gyűjtögetni a pontjaikat, és ha egy bizonyos mennyiségű pontot megszereztek, beválthatják jegyre. Fontos, hogy a digitális tananyagnak legyen tétje, de ne nagy. Pl. nálam a 3-4 hét alatt 1700 pontot kell összegyűjteniük. Ebben lesz 3-4 digitális tananyag, egyenként kb. 150 pontért (200, ha hosszabb, vagy nehezebb). Lesz egy az online óra alatt megnyitott szódolgozat, ez 500 pont, lehet olvasmánynaplót írni (rövid, pár bekezdéses elemzést) 200-300 pontért, egy kiselőadás megtartása 400 pont, végül le kell adni egy tervezetet a társadalmi vállalkozásukhoz 700 pontért - ez a projekt terméke. Ha valaki próbavizsgázott, az 250 pont. Látható, hogy annyi lehetőség van, hogy nem lehetetlen az 1700 pont összegyűjtése. És nem kell halálra tanulniuk magukat, látszik, hogy mit kell csinálniuk, mi a cél, lehet 'szóbelivel' pontokat gyűjteni, nem tolódik el teljesen az írásbeli felé az értékelés. És kényelmesen lehet vele 4 hét alatt végezni. Amikor pedig ez a pont eljön, következik egy újabb fejezet, egy újabb projekttel, kiselőadásokkal online tanórákkal, csak akkor már még sokkal könnyebben megy, hiszen mindannyian elfogadtuk a helyzetet, hozzászoktunk az új napirendhez, és mégis elég szabadságot, választást és kiszámíthatóságot ad. Ja, és nem utolsósorban valós munka és eredmény is kisülhet belőle.