Veszélyes kattintások - internetbiztonság és a jövő
Vezércikk - 2018. március 19.
Az internet tele van veszélyekkel - hallhatjuk egyre többször, és egyre hangosabban. Lassan számontartani is nehéz a rengeteg programot, amelyek mind-mind megvédeni hivatottak minket ... és gyermekeinket. Ne mondd el idegeneknek, hol laksz, ne add ki szüleid bankkártyájának az adatait, ne beszélgess idegenekkel csetszobákban - hallhatjuk, olvashatjuk sokszor. És ez mind igaz is, ezek reális veszélyek. Azon azonban érdemes elgondolkodni, hogy ezek-e a legnagyobb veszélyek? A közösségi oldalak abból élnek, hogy minket aktivitásra bírnak, és minél hosszabb ideig az oldalon tartanak. Ez rendben is van, csak nagyon nehéz tudatos közösségi média használatról beszélni, ha egyik oldalon egy 13 éves gyerek van, a másikon pedig egy Facebook méretű cég, aki módszeresen próbálja ezt a gyereket manipulálni. Vajon ki fog győzni? Továbbgondolva, a valódi veszély a közeljövőben talán máshonnan les ránk. Sokkal ártatlanabb, nem tiltott, sőt, iskolákban is szorgalmazott módon.
A kérdés tehát: hol leselkedik ránk a legkomolyabb veszély? Véleményem szerint a leghétköznapibb dolgok jelentik a jövő online veszélyforrásait, amit jelenleg annyira nem látunk, hogy még nyomjuk is a diákokat és a gyerekeket ebbe az irányba. Létezik Magyarországon a digitáliskultúra-azonos pedagógia koncepciója többek között, amely kimondja, hogy a diákokat abban a számukra otthonos környezetben kell megszólítani, ahol természetesen élnek, léteznek. Ennek a pedagógiai koncepciónak a kidolgozója (Fegyverneki Gergő) nevesíti is a Facebook-ot (további javasolt alkalmazások: Snapchat, Twitter, Instagram), mint az egyik lehetséges platformot erre.
Véleményem szerint nem létezik tudatos közösségi médiahasználat, mert az egy olyan világ, ahol sajnos minket árulnak - a kattintásainkat, a személyes információkat, a profilunkat. Minél többet osztunk meg, annál jobban lehet minket eladni. Nem csoda, hogy úgy vannak kitalálva ezek az oldalak, hogy nehéz legyen elszakadni tőlük, és sokat kattintsunk, osszunk meg.
És hogy mindez miért veszélyes? Nos, már az is kérdés, hogy az, hogy mi tanárként a Facebook csoportok használatát javasoljuk, etikus-e, hiszen aktívan hozzájárulunk ahhoz, hogy minél könnyebben lehessen diákjainknak eladni, és őket eladni hirdetőknek. Az igazi baj ott lesz (vagy már majdnem van), ha egyszer eszébe jut valakinek - mondjuk egy kormánynak - ezeket az adatokat összesíteni, és másféleképpen felhasználni. Kiváló példa erre Kína, ahol 2020-tól kötelező jelleggel vezetik be a 'social index' nevű intézményt, amely az állampolgárokról elérhető összes adat egyetlen számba sűrítve - természetesen úgy, hogy az egyes események negatív, vagy pozitív értékelést kapnak (pl. ha valaki időben fizeti az adóját, az plusz, ha sok a közlekedési bírsága, az mínusz). Innen már csak egy lépés, hogy ezt az állampolgárok minősítésére is használják. És éppen erről számolt be a Reuters, (ITT TALÁLHATÓ az eredeti,a ngol nyelvű cikk. Azok a kínaiak, akik vonaton, vagy repülőgépen pl. rendbontást követnek el, vagy csak bliccelnek, letilthatóak lesznek a social index alapján ezekről a járművekről, akár egy évig. És ne legyenek illúzióink, ez még csak a kezdet.
Arra próbáltuk ezzel a rövid írással felhívni a figyelmet, hogy a veszélyek 2018-ban máshonnan (is) leselkednek ránk, sőt, talán éppen egy ártatlan megosztás, vagy az, hogy rávesszük diákjainkat, hogy blogoljanak, osszanak meg képeket, tartalmakat magukról és az életükről, lesz az, ami később kiszolgáltatja őket. Amellett próbáltam érvelni, hogy NE a diákok (és a tanárok) jellemzően magánéletének a terepét (pl. közösségi oldalak) lakjuk be iskolai tartalommal, hanem tegyünk erőfeszítéseket arra, hogy távol tartsuk diákjainkat a nyilvános közösségi oldalaktól, és zárt, biztonságos(abb) rendszerekben gondolkozzunk, ahol jó eséllyel nem (vagy remélhetően csak kevésbé) szolgáltatjuk ki őket azoknak, akik ezekért az adatokért fizetnek.
