3D nyomtató az iskolában - 2. rész
21. századi tanár - 2016. január 1.
Az előző cikkünkben már említettük, hogy a Craftunique jóvoltából egy 3D nyomtató került az iskolánkba egy Craftbot+ nyomtató és azonnal használatba is vettük. Karácsony előtt sikerült iskolai projektbe is beépíteni a használatát. Iskolánkban a szünet előtti utolsó hét témahét volt, ahol a diákok a karácsonnyal, az ajándékozással foglalkozhattak. Ennek részeként volt összesen 240 perc, amit kézműves ajándék készítéssel tölthettek el. Felajánlottam, hogy aki akar, az készíthet társasjátékot, amihez kinyomtatjuk a figurákat. Ugrott is 16 diák (hetedikesekről van szó), akikkel nekikezdhettem a munkának. Úgy döntöttem, hogy kezdjük egy olyan játékkal, ami könnyen tanulható, csak háromféle figura van benne, de mégis szórakoztató A lapp sakk-előd, a Királyszöktetés ideális jelölt volt. A diákok párokat alkottak és kaptak egy-egy számítógépet, rajta a Sketchup nevű tervezőprogrammal. Az eredmény engem is meglepett.
A Sketchup ingyenes program, amit eredetileg épületek 3D modellezésére találtak ki, de nagyon gyorsan kiderült, hogy a 3D nyomtatáshoz is remekül használható tervezőprogram. Az első 15 percet töltöttem el azzal, hogy az alapvetéseket elmagyaráztam a gyerekeknek, aztán mondtam, hogy hajrá a feladat az, hogy elkészüljenek a bábuk. 10 perc múlva kérdezték tőlem, hogy miként kell gömböt csinálni. Mondtam, hogy nem tudom, de legyen verseny, hogy melyikünk jön rá hamarabb. Természetesen vesztettem Onnantól már nem nagyon voltak kérdések. Az órák végén (4 egyenként 60 perces óra volt) megnéztem, hogy ki hol tart, adtam esetleg ötleteket, de főként csak, ahogyan azt Sugata Mitra javasolja, nagymamaként ámultam a munkájukon és dicsértem, amire jutottak.
Amint ők befejeztek egyet és mentem is a nyomtatóhoz, ami a következő 5 napban talán egy percet sem pihent. Fontos tanulság a számomra, hogy a nyomtatás idejét bizony be kell tervezni egy ilyen projektbe, mert nekem elég sok időm elment arra, hogy az újabb és újabb fordulókat indítsam be.
Az ötödik napra mindegyik csapatnak elkészült a saját társasjátéka (volt akinek már a harmadikra is), amit büszkén vihetett haza. Nagyon érdekes volt azt is látni, hogy ezek mennyire különbözőek voltak. Volt köztük minimalista, non-figuratív és olyan is, ami még feliratokkal is magyarázta, hogy miről van szó a figurák mellett. Íme néhány példa:
Ahogyan azt korábban is sejtettem, egészen különleges motivációt jelent a diákoknak az, ha a munkájuk végeredményét a kezükbe is foghatják, ilyen elmélyülten nem nagyon dolgoztak volna különben.
