21 dolog, ami 2020-ban már nem lesz oz oktatásban

Először is nem lesznek sorba rendezett padok, megszűnik a hagyományos osztályterem. Én ezt Magyarországon nem igazán látom. Már az is nagy dolog, hogy karéjban vannak az asztalok, de az óra végén vissza kell rendezni szépen sorban, egymás mögé. Érdekesség még, hogy el kell magyarázni minden csoportnak, hogy miért kérem, hogy félkörben legyenek a székek/asztalok.

Itt van aztán a számítógép, ami furának tűnhet, hiszen arról hallunk nap mint nap, hogy egyre fontosabbak lesznek a gépek az oktatásban. És ez igaz is (talán). Ugyanakkor a hagyományos 'desktop' gépek és a számítógépterem mint műfaj valóban jó eséllyel ki fog kopni. Lesz helyette mobil eszköz mindenkinél, amely képes lesz digitális tananyagok futtatására. Szintén ide tartozik, hogy nem lesznek könyvek, csak digitális tananyagok. Sajnálom én is a könyveket, hiszen velük nőttem fel, fontos részét képezték életemnek, sőt párat még írtam is. Mégis, ebbe valószínűleg bele kell törődnünk. Lesz cserébe sok interaktív, multimédiás tananyag (természetesen ehhez előbb szakítani kellene talán a papíralapú kiadványok digitalizálásával és valóban digitális tananyagokat kellene fejleszteni. De ez is eljön, nem is olyan sokára.

Más lesz aztán - a szerző víziója szerint - a tanárok megítélése és szerepe. Sokat beszélünk manapság a differenciálás fontosságáról, és arról, hogy aki ezt csinálja, az milyen remek tanár. Nos, tíz év múlva ez megszűnhet, mivel az egyéni tanulási útvonalak, a diákok organikus fejlődése különböző irányokban lesz a természetes. Vagyis lesz differenciálás, de másképpen: az lesz az alapértelmezett megközelítés. Segítség lehet ebben a rengeteg digitális tananyag és az IKT megannyi lehetősége (pl. adaptív tesztek), amelyek segítenek a diákoknak abban, hogy saját érdeklődési körüknek megfelelően fejlődjenek a tanár segítségével. Természetesen ez megkérdőjelezi a standardizált tesztek szerepét, jelentőségét is - sőt, egy lépéssel továbbgondolva elég bomlasztóan hat a 'tananyag' képzetére is.

Van még egy-két érdekes gondolat, mint például a nyelvi laborok megszűnése (tegye fel a kezét, aki még használja ezeket - külön teremben), nem kell majd külön szekrény könyveknek, átértékelődik a házi feladat, online lehet szülőit tartani.

Érdekes kérdés továbbá, hogy a számítógépek hogyan törnek utat maguknak. Az, hogy az állam mindenkinek gépet vegyen, nem reális, ugyanakkor az, hogy egy gyereknek legyen egy 100 000 Ft-os gépe, már nincs olyan messze. Elképzelhető hát egy 'hozd a saját géped' konstrukció, ahol a könyvek helyett elég egy tablettel iskolába járni. Ez sem egyszerű persze, hiszen a gépeket hálózatba illene kötni, vagy internetkapcsolattal ellátni. Iskola legyen a talpán, aki jelenleg 600+ gépet egyszerre ki tud szolgálni megfelelő sávszélességgel (ugyanakkor nem tudok nem gondolni arra, hogy a saját itthon elérhető sávszélesség egy-két év alatt hogy nőtt 240-szeresére).

Végül egy nyugtató szó azoknak, akik mindezt utálják: a jelenlegi közoktatási főcsapásirány megbízhatóan ellene megy mindezeknek a trendeknek. Azaz, ki tudja, hogy Magyarországon mikor lesznek ezek akérdések valóban izzóan fontosak. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, hogy amikor az iskola a PISA felmérések eredméyének a javítása érdekében az iskoláknak 'intézkedési tervet' kell összeállítani, vajon lehet-e szerepe mindezeknek a kérdéseknek.