Támogatás és bizalom
21. századi tanár - 2012. december 10.
A Comenius tanárasszisztensi program keretében 13 hetet töltöttem Finnországban. Ez idő alatt egy turkui szakközépiskolában angoltanárként ismerkedtem a finn oktatással és ellátogattam egy általános iskolába is. Néhány érdekesség:
• Finnországban az oktatás mindenki számára ingyenes. A diákoknak általános iskolai tanulmányaik befejezéséig az állam ingyen biztosítja a tankönyveket, az iskolai étkezést és a bérletet is. Az ingyenes étkezés a középiskolás évek alatt is biztosított. Az ebéd egészséges és friss alapanyagokból készül, változatos és nem hiányozhat a salátabár, rozskenyér és tej a főétel mellől. (Rengeteg érdekesség a lapozás után - a szerk.)
• A tanár-diák interakció gyakoribb a tanórákon. A diákok kérdeznek, hozzászólnak, problémaközpontúan közelítik meg a tananyagot, érteni akarják az elhangzottakat, nem csak megtanulni.
• Minimális a tanári beszéd mennyisége, a diákok maguk dolgoznak, a tanár szerepe segítő. Gyakori a csoportmunka és a projektek kivitelezése, a diákok autonóm tanulását támogató módszerek előnyben részesítése.
• Az autonómia a tanárok életében is jelen van, munkájukat nem ellenőrzik lépten-nyomon. Mindenki bízik a szaktudásukban, a tanár megbecsült tagja a társadalomnak. A tanári szakra jelentkezőknél túljelentkezés és válogatás van, hogy a legjobbakat képezhessék. Statisztikák szerint a finn tanárok heti két órát fordítanak saját tudásuk bővítésére, teszik ezt önállóan vagy konferenciákon, tanfolyamon résztvevőként, de ami a legfontosabb, saját elhatározásból.
• Az iskola légköre a „no stress” jelmondatot követi, a diákok 16 éves korukig nem írnak felmérőt. Órán a tanár kevésbé feszített tempót követel meg, mint itthon, van idő alaposan, elmélyülten tanulni valamiről vagy alkotni. (Végül mégis mindenki megtanul mindent.)
• A finn iskolák felszereltsége irigylésre méltó. A svéd nyelvi teremben Ikea bútorok vannak, több nyelvi labor áll a nyelvtanárok rendelkezésére. Az énekórákon igazi hangszerekkel ismerkedhetnek a gyerekek, mindenkinek jut gitár, furulya, de még egy-egy zongora és dobfelszerelés is áll a teremben. A rajzórán festőállvány előtt állhat mindenki, aki pedig barkácsolna, az használhatja a fúrókat és forrasztópákákat. Minden tanteremben laptop, hangszóró, interaktív tábla, projektor, dokumentum kamera található. Több számítógépterem is található az iskolában, mindegyikben nyomtatóval. Ami pedig a legjobb, hogy ezek mind működnek, mindenki számára elérhetőek és az iskola által biztosítottak.
• Egy tanítási nap reggel 8 és 16 óra között zajlik. A középiskolában ez azt jelenti, hogy délután 14-16 óra között is tanítás van, a gyerekek idejük jelentős részét az iskolában töltik.
• A speciális nevelési igényű gyerekek idejük nagy részét ép társaikkal töltik, közösen vesznek részt az órákon, együttműködnek a feladatok kivitelezésénél (a differenciálás megvalósulása). Ha egy diák helyzete megkívánja, akkor az órát tartó tanáron kívül benn van az órán még egy tanár is, aki arra van felkészítve, hogy csak arra az egy diákra figyeljen és őt segítse. (Itt jegyezném meg, hogy az órát tartó tanárok párszor megfogalmazták azt, hogy ők egyedül nem érzik magukat felkészültnek az ilyen diákokkal való foglalkozásra.) Az ilyen diákok fejlesztő foglalkozásokra is járnak, a számukra kialakított tantermekben egyszemélyes padok állnak, amelyek között mozgatható paravánok biztosítják a koncentrációhoz szükséges ingerszegény környezetet. Itt minden diák mellett egy-egy tanár áll és segít, ismétel, magyaráz az aznap tanultakról.
Még mielőtt úgy tűnne, hogy a finneknél minden tökéletes, elárulom, hogy ott is ugyanolyan hús-vér gyerekek járnak iskolába, mint itthon. Azok a gyerekek is elkésnek, őket is nehéz lebeszélni az óra alatti mobilozásról, sőt, többségük ott is inkább töltené az idejét máshol, mint az iskolában. Nekik is vannak (sokszor problémás) szüleik, ráadásul egyre több bevándorló gyereke jár iskolába, ami új feladatok elé állítja a finneket. A válság pedig a finn iskolákat is elérte, idén már kevesebb konferencián vehetnek részt a tanárok, mint eddig és ott is megesik, hogy iskolákat szüntetnek meg vagy vonnak össze gyerekhiány miatt.
A különbség a tanuláshoz biztosított körülményekben, az oktatáshoz való társadalmi és állami hozzáállásban van. Támogatás és bizalom, ez az a két dolog, amit jó lenne hazahozni tőlük.
• Minimális a tanári beszéd mennyisége, a diákok maguk dolgoznak, a tanár szerepe segítő. Gyakori a csoportmunka és a projektek kivitelezése, a diákok autonóm tanulását támogató módszerek előnyben részesítése.
• Az autonómia a tanárok életében is jelen van, munkájukat nem ellenőrzik lépten-nyomon. Mindenki bízik a szaktudásukban, a tanár megbecsült tagja a társadalomnak. A tanári szakra jelentkezőknél túljelentkezés és válogatás van, hogy a legjobbakat képezhessék. Statisztikák szerint a finn tanárok heti két órát fordítanak saját tudásuk bővítésére, teszik ezt önállóan vagy konferenciákon, tanfolyamon résztvevőként, de ami a legfontosabb, saját elhatározásból.
• Az iskola légköre a „no stress” jelmondatot követi, a diákok 16 éves korukig nem írnak felmérőt. Órán a tanár kevésbé feszített tempót követel meg, mint itthon, van idő alaposan, elmélyülten tanulni valamiről vagy alkotni. (Végül mégis mindenki megtanul mindent.)
• A finn iskolák felszereltsége irigylésre méltó. A svéd nyelvi teremben Ikea bútorok vannak, több nyelvi labor áll a nyelvtanárok rendelkezésére. Az énekórákon igazi hangszerekkel ismerkedhetnek a gyerekek, mindenkinek jut gitár, furulya, de még egy-egy zongora és dobfelszerelés is áll a teremben. A rajzórán festőállvány előtt állhat mindenki, aki pedig barkácsolna, az használhatja a fúrókat és forrasztópákákat. Minden tanteremben laptop, hangszóró, interaktív tábla, projektor, dokumentum kamera található. Több számítógépterem is található az iskolában, mindegyikben nyomtatóval. Ami pedig a legjobb, hogy ezek mind működnek, mindenki számára elérhetőek és az iskola által biztosítottak.
• Egy tanítási nap reggel 8 és 16 óra között zajlik. A középiskolában ez azt jelenti, hogy délután 14-16 óra között is tanítás van, a gyerekek idejük jelentős részét az iskolában töltik.
• A speciális nevelési igényű gyerekek idejük nagy részét ép társaikkal töltik, közösen vesznek részt az órákon, együttműködnek a feladatok kivitelezésénél (a differenciálás megvalósulása). Ha egy diák helyzete megkívánja, akkor az órát tartó tanáron kívül benn van az órán még egy tanár is, aki arra van felkészítve, hogy csak arra az egy diákra figyeljen és őt segítse. (Itt jegyezném meg, hogy az órát tartó tanárok párszor megfogalmazták azt, hogy ők egyedül nem érzik magukat felkészültnek az ilyen diákokkal való foglalkozásra.) Az ilyen diákok fejlesztő foglalkozásokra is járnak, a számukra kialakított tantermekben egyszemélyes padok állnak, amelyek között mozgatható paravánok biztosítják a koncentrációhoz szükséges ingerszegény környezetet. Itt minden diák mellett egy-egy tanár áll és segít, ismétel, magyaráz az aznap tanultakról.
Még mielőtt úgy tűnne, hogy a finneknél minden tökéletes, elárulom, hogy ott is ugyanolyan hús-vér gyerekek járnak iskolába, mint itthon. Azok a gyerekek is elkésnek, őket is nehéz lebeszélni az óra alatti mobilozásról, sőt, többségük ott is inkább töltené az idejét máshol, mint az iskolában. Nekik is vannak (sokszor problémás) szüleik, ráadásul egyre több bevándorló gyereke jár iskolába, ami új feladatok elé állítja a finneket. A válság pedig a finn iskolákat is elérte, idén már kevesebb konferencián vehetnek részt a tanárok, mint eddig és ott is megesik, hogy iskolákat szüntetnek meg vagy vonnak össze gyerekhiány miatt.
A különbség a tanuláshoz biztosított körülményekben, az oktatáshoz való társadalmi és állami hozzáállásban van. Támogatás és bizalom, ez az a két dolog, amit jó lenne hazahozni tőlük.
Mit szólsz hozzá?
