Digitális olvasás és nyomtatott szöveg olvasása
21. századi tanár - 2012. november 12.
A PISA felmérések között találtunk egy érdekeset, amely nem csupán a nyomtatott szöveg olvasását méri, hanem a „képernyőről” olvasást, avagy a digitális szövegértést is. A lapozás után összefoglaljuk az angol nyelvű PISA gyorsjelentés legfontosabb és legérdekesebb eredményeit. A tanulság pedig az, hogy a digitális olvasás már külön készségnek számít, amelyben sajnos a magyar diákok nincsenek az élmezőnyben. Lássuk a részleteket!
Nyilvánvaló, hogy a digitális világ úttörése megváltoztatja azt is, ahogyan fogyasztjuk az információt. A PISA 2009-es felmérése arra is kitért, hogy a diákok milyen hatékonyan értik meg a digitálisan eléjük tett szöveget (természetesen felmérték a nyomtatott szöveg értését is). Dél-Korea és Új-Zéland és Ausztrália remekül szerepeltek, hiszen itt a diákok több mint 17%-a ért oda a kiválóan teljesítők kategóriájába. Dél-Korea többek között azzal kerülhetett az élmezőnybe, hogy 2015-től megszünteti a nyomtatott tankönyveket és csak digitális tananyagokat használnak az iskolákban. Merész döntés, de lehet, hogy komoly helyzeti előnyt jelent majd a koreai diákoknak. Az adatokból kitűnik, hogy a koreai diákok papír-alapú szövegértés feladatoknak i az élmezőnybe tartoznak, de tényleg kiugróan magas a digitális szövegértési feladatokban elért eredmény.
Összességében elmondhat, hogy azok a diákok, akik hagyományos (papír-alapú) szövegeket jól értenek, digitális szövegeket is könnyebben dolgoznak fel. Ugyanakkor látható az is, hogy a digitális olvasás a fiúk számára billenti a mérleg képzeletbeli nyelvét. Bár a lányok általában jobban teljesítenek, mint a fiúk, a digitális szövegértési feladatoknál ez a különbség kisebb. A 16 OECD ország átlagát tekintve, a hagyományos szövegértési feladatokban a lányok 38 ponttal teljesítettek jobban, mint a fiúk, míg a digitálisan megértendő szövegeknél ez az adat 24 pont volt.
Lássuk, mit tudhatunk meg a magyar diákok teljesítményéről. A rosszul teljesítő diákok között Magyarország markánsan jelen van, és lényegesen le van maradva pl. Dél-Korea mögött. A diákok több mint 20%-a tartozik ebbe a kategóriába. Szembeszökő a különbség a digitális és a papír-alapú eredmények között, nagyobb a szakadék (ha szabad ezt annak hívni), mint a többi országban (talán Chile kivételével). Nemekre lebontva így néz ki a helyzet: a lányok kb. 10%-a tartozik a legrosszabbul teljesítők közé, míg a fiúk esetében az majdnem 25%. A nemzetközi trendekkel ellenkező eredményt hoztak a digitális olvasás felmérésének eredményei, hiszen itt a fiúk nem tudnak lefaragni a hátrányukból, és közel 30%-uk tartozik a legrosszabbul teljesítők közé. A lányok esetében ez a szám kb. 23%.
Csak összevetésképpen; Lengyelország hasonló adatokat produkált, és az is látható, hogy az OECD átlaghoz képest sokkal kiugróbb a digitális olvasás terén az eltérés, mint a papír-alapú olvasás eredményeiben.
Nézzük a toplistát, illetve a legjobban teljesítők statisztikáit. A magyar lányok mintegy 8%-a tartozik a papír-alapú toplistás teljesítmények táborába, míg a fiúk esetében ez a szám kb. 4%. A digitális szövegértés terén azonban a lányok szignifikánsan rosszabbul teljesítettek, hiszen itt már csak 5% tartozik a legjobbak közé, míg a fiúknál minimális (statisztikailag nem szignifikáns) a különbség. Itt tehát igaznak látszik az, hogy a fiúk kevésbé rosszak digitális szövegértésben, mint papír-alapú feladatok esetén. Az élenjáró országokban a digitális szövegértés mind a fiúk és a lányok esetében magasabb értéket mutat, mint a papír-alapú olvasási feladatoknál. Érdekes még Japán, ahol a hagyományos digitális szövegértés nehezebbnek tűnik, hiszen csupán 7% (lányok) és kb. 4% (fiúk) tartoznak ebbe a kategóriába. A hagyományos feladatok tekintetében viszont Dél-Koreát is felülmúlják a japán gyerekek, hiszen itt 17% (lányok) és kb. 10% (fiúk) az eredmény.
Érdekes és talán tanulságos a felmérés. Annyi talán látszik belőle, hogy a tudatos oktatáspolitikai törekvések és tendenciák leképződnek az eredményekben. Nem tudom, mennyi idő telik még el, amíg belátjuk; életünk egyre fontosabb része lesz a digitális írástudás. Lassan adózni, repülőjegyet foglalni, kifizetni, de akár egy egyetemi kurzust elvégezni is csak gép előtt lehet. Abszurdnak tűnhet sokunknak itthon, hogy Dél-Koreában megszűnik a tankönyv, de a tendencia egy idő után hozzánk is be fog gyűrűzni.
Épp a minap tapasztaltam, hogy már van olyan angol nyelvkönyv, amit kizárólag online munkafüzettel lehet megvásárolni. Beszélgettem nagy könyvkiadó (nem magyarok) képviselőivel, akik csak és kizárólag a digitális átállásról kérdezgettek, vagy beszéltek. A háttérben nagyon komoly munka folyik, hogy sikerüljön átvészelniük azt a megrázkódtatást, hogy a könyvkiadásból eltűnik maga a könyv.
Hasonló változás az iskolákban is be fog következni, hiszen ha nem lesz tankönyv (márpedig egyre inkább ez látszik), akkor anélkül kell megoldani a tanítást – vagy persze régi tankönyveket használunk. Mindezek fényében érdekes megnézni az IKT és a digitális írástudás megjelenését az új magyar kerettantervekben. Az angolos anyagban kifejezetten úgy éreztem, hogy azért teljesen kihagyni nem lehet, ezért egy mondatban összefoglalták (kb. hasznos az internet adta lehetőségeket kihasználni). Pedig szerintem sokkal többről van szó – a digitális írástudás lesz majd az egyik olyan készség amit a diákoknak el kell sajátítaniuk. És ezt ők észre fogják venni. Vagy az iskolában, vagy akár máshol.
Az eredeti dokumentum, amely alapján a cikk készült, itt található:
