Digitális bennszülöttekről - talán utóljára

Vezércikk - 2013. május 8.

Írta: Nádori Gergely

Lassan már én is unom, hogy a digitális bennszülöttek létezéséről vagy nem létezéséről írogassak, de egyfelől úgy látszik, hogy ez az elképzelés még mindig népszerű, másrészt tegnap olyan élményem volt, ami újfent alátámasztotta, hogy a digitálisnak gondolt nemzedék talán nem is olyan digitális, mint szeretnénk hinni. Ha bárki IKT-képzést tart, IKT-ról kezd el beszélni, szinte biztos, hogy a Z-generációról, a digitális bennszülöttekről és bevándorlókról szól az első dia. Ki is alakul egy kép arról, hogy a mai gyerekek mennyire természetesnek veszik és mennyire természetesen használják a technikát, milyen jártasak a virtuális világokban. (Ezt követi többnyire az, hogy a hallgatóság, a tanárok ezzel szemben milyen lemaradottak, talán reménytelenek is.) Ez a kép szerintem nem csak hibás, hanem nagyon káros is.

Ahogy a korábbi bejegyzésemből is kiderült, éppen erdei iskolában vagyok a 14-15 éves diákjaimmal. A többféle foglalkozás között szerepel a meteorológiai vizsgálat is. Ehhez több kis mérőállomást helyeztünk el a tábor területén, a gyerekek feladata volt, hogy rendszeresen leolvassák az értékeket. Egy csapat egyszer aggódva jött, hogy elromlott az állomás, mivel 72 fokot mutat. Felvilágosítottam őket, hogy valaki átállította Celsius fokról Fahrenheitre a gépet, számolják át és kész is van. Hogyan kell átszámolni, kérdezték ők. Mondtam, hogy ott a zsebükben a telefon, azon van mértékegység átváltó. Ja tényleg - volt a válasz!

Ilyen egy valódi digitális bennszülött? Ilyen egy a Mátrixban született kibergyerek? Fogalma sincsen arról, hogy a zsebében  lapuló eszköz mi mindenre képes? Úgy tűnik ez a helyzet. Nem csak mi vagyunk úgy vele, hogy az eszközeink többet tudnak, mint amit mi számon tartunk és gondolunk, hanem a diákok is. Amikor azt próbáltuk felmérni, hogy mire használják az internetet a gyerekek, megdöbbentően egysíkú volt a paletta: facebook, zenehallgatás, filmnézés, de láthatóan még a telefonjuk is elsődlegesen csak ezeket a célokat szolgálja.

Fontos lenne megtanítani a gyerekeknek, hogy mi mindenre használhatják a technikát, ha igazi 21. századi polgárokat akarunk belőlük nevelni. Nem kell attól tartani, hogy ők jobban kiismerik magukat a digitális világban, inkább arra gondoljuk, hogy közösen fedezzük fel ezt az új, belakatlan univerzumot.