Az osztályterem alkonya?

Vezércikk - 2011. szeptember 25.

Írta: Nádori Gergely

A 20. század elején nagy reformlázában az oktatás nagyon sok része és szelete változott meg, az oktatás keretei, módszerei, de még az alapvető tartalma is nagyon sok változáson ment át. Ennek a változásnak a legjobban az a struktúra állt ellen, ami a közoktatás kezdete óta jelen volt, az osztályterem. Sokféle újjító elképzelés született az ilyen-olyan módszerekről, de akár a Waldorf, akár a Montessori, akár a Freinet iskolákban változatlan maradt, hogy a tanulás osztályokban, osztálytermekben történik és jobbára tantárgyakat tanulnak a diákok. Ez a fajta modell, amit még a katonaságtól öröklött meg a népiskola, szinte mozdíthatatlan maradt száz éven át.

A 70-es évek kísérletei a nyitott tanterem megteremtésére, egy olyan iskola létrehozására, ahol nincsenek falak és egy nagy térben történik minden, inkább nevezhetők kudarcnak, semmint sikernek. ugyan a projekt-alapú tanulás lehetőséget adott volna arra, hogy létrejöjjenek osztályterem nélküli iskolák, ez a módszer sokáig nem terjedt el széles körben. Természetesen az iskolák és a tanulás ki-kiszabadult a tantermekből, ma már szinte mindenhol vannak erdei iskolák, amiknek a célja nem a közösségi élmény, mint egy osztálykirándulásé, hanem az adott helyszínen történő tanulás. Azt is tudjuk, hogy kutatások szerint a gyerekek ismereteik döntő részét (60-70%-át) nem iskolai keretek között, hanem informális utakon szerzik meg. Mindez azonban nem változtatta meg alapjaiban az iskolaszervezet több száz éves szerkezetét. Most azonban a technikai fejlődés lehetőséget ad arra, hogy megint elgondolkodjunk azon, lehet-e iskola osztályterem nélkül (és kell-e egyáltalán)?

A vezeték nélküli technológia, a megfizethető hordozható eszközök (laptopok, netbookok és tabletek) és természetesen a webkettes megoldások lehetővé teszik, hogy a diákok együttműködve, tanári segítséggel, de szabad környezetben tanuljanak. A projekt alapú tanulásnak új lendületet adott az új technika megjelenése, megjelent az iPBL, az internetes projekt alapú tanulás (szó van róla ITT, ITT, és ITT) és több olyan iskola is, ami erre a módszerre építi fel az oktatási rendszerét egyre jobban támaszkodik a számítástechnikai eszközökre. Ilyen például a minnesotai New County  School (ITT A HONLAPJA), ezt az iskolát 15 éve alapították tanárok. Kezdetben egy dologban voltak, nem akarnak csengőt az iskolájukba, nem akarják, hogy a tanulási tevékenységet teljesen mesterségesen tördeljék darabokra és tantárgyakra, adta magát a projekt megközelítés. Az évek során az iskolában, ahol a diákok nem tantermekben dolgoznak, hanem a modern irodákhoz hasonló környezetben egyre nagyobb szerepet kapott az internet és a web. Az alábbi film az iskolát mutatja be:

{youtube}ovkW8M8vD5o{/youtube}

A svéd Kunskapsskolan (ITT AZ ANGOL HONLAP) a teljesen egyéni tanulási utakra és a személyes tantervre koncentrál, amiben természetesen szintén fontos az IKT és ahol szintén eltűnik az osztályterem. Erről az iskoláról is van egy rövid videónk:

{youtube}tsGmO6RSfIE{/youtube}

Még érdekesebb lehet az ausztrál Sydney center for Innovation and Learning (ITT A HONLAP). Ezt az iskolát kifejezetten úgy tervezték, hogy kihasználja a technika adta lehetőségeket, itt-ott elszórva található egy-egy projektor, interaktív tábla és természetes, hogy minden gyereknek saját hordozható eszköze van. Az épület tervezésében a tanulás újfajta lehetőségeire próbáltak alkalmat adni, az előadó-modell helyett a tábortűz, a itatókút és a barlang-modelleknek is helyet adva. Mindez talán jobban érthető erről a videóról:

{vimeo}28448313{/vimeo}