A digitális bennszülött és a jeti
Vezércikk - 2011. április 28.
Ha bárhol IKT-ról esik szó, az első előadások többnyire a digitális bennszülöttek és a bevándorlók közti különbségek elősorolásával indulnak. Megtudhatjuk, milyen az Y generáció, az igazán haladó előadók a Z generációt emlegetik. hamarosan, akár a bonyolultabb algebrai levezetésekben, majd a gót ABC betűit is használnunk kell, hogy jelölhessük, mennyire mások ezek a mai gyerekek.
A digitális bennszülöttek ezek szerent azok, akik számára a technika, a számítógép, az internet már az élet szerves része. Ők azok, akik webkettőt lélegeznek, pixeleket látnak és twittekben beszélnek. Ők teljesen mások, talán egy új faj első példányai, akiket nekünk nyomorult digitális bevándorlóknak, akiket éppen csak megtűrnek ebben a virtuális édenben, meg kell értenünk és el kell fogadnunk, alkalmazkodnunk kell hozzájuk, ha nem akarunk a dinoszauruszok sorsára jutni.
Sokszor beszéltem én is a digitális bennszülöttekről, de lassan azt érzem, hogy a digitális bennszülött olyan, mint a jeti, ami pedig (miként Besenyő Istvántól tudhatjuk, nincs is). A minap egy kollégámmal beszélgettem, aki egy fodrász szakmunkásképzőben tanít és arról panaszkodott, hogy egy egyszerű internetes keresés is áthidalhatatlan akadály a diákjainak. Nem azért mert lógni akarnak vagy nem akarják megcsinálni, hanem azért mert fogalmuk sincsen, miként kellene egy információt megtalálni a weben.
A webkettő tele van olyan izgalmas eszközökkel, amiket lehetne használni a tanulásban is, nem csak a tanításban. Indítottunk is erről egy blogot, a Diák 2.0 címűt (ITT VAN), nem szaggatták még szét a kommentekkel a kis bennszülöttek. Magam alig látok olyan diákot, aki ne a tanára kezdeményezésére használna valamilyen új eszközt, nem készülnek kiselőadások Preziben vagy PPTPlexben, nem kapok különmunkának interaktív idővonalakat és wikiket. Néha beesik egy-egy videó, de az még nem a webkettő.
Vannak persze olyan diákok is, akik remekül használják a technikát. Ők az okos gyerekek, akik többnyire elitiskolákban tanulnak. Vannak páran, akik vezetnek valamilyen érdekes blogot, ők pár évvel ezelőtt még underground iskolaújságot vagy valamilyen fanzine-t gyártottak volna. A nagy többséget viszont éppen annyira érintetlenül hagyta a digitális forradalom, mint a tanáraikat.
Természetesen vannak különbségek is, kár lenne tagadni. Biztos, hogy a diákjaink valamivel vizuálisabb típusok, mint magunk vagyunk. nemrég láttam, hogy egy eszköz használatáról rögtön a YouTube-on kerestek leírást, ahol láthatják is, amiről szó van. Az is lehet, hogy az átlagos gyerek ma sokkal többet olvas, mint húsz éve. Elsősorban Facebook megjegyzéseket persze, de mégiscsak olvas. Órákat ül a chat előtt, de húsz éve meg délutánokat telefonált át. Ha van is különbség, nem olyan drasztikus, mint amilyennek szeretnénk gondolni.
Ha mindez így van, mi következik belőle? Elsősorban az, hogy nekünk tanároknak a feladatunk, hogy megtanítsuk a diákoknak, miként éljenek mindazokkal a lehetőségekkel, amiket a webes világ felkínál nekik. Éppen olyan bevándorlók ők itt, mint mi magunk.
Végül némi további információ a jetikről:
{youtube}JLfD862v6BE{/youtube}
