Pályalkalmassági vizsgálat - ki néz és mit?

A vizsgázó szempontjából egyszerű a képlet: megírni egy motivációs levelet (amelyben nyilván azt kell írni, hogy miért imádtunk minden egyes gimnáziumi órát, miért érezzük azt, hogy hetente 22 órát az életünk hátralévő részében miért is szeretnénk gyerekek között, osztályteremben tölteni (és további 20 órát készüléssel, no meg ott vannak a felejthetetlen értekezletek és az e-napló). Az egészségügy probléma már kicsit fogósabb, mert ugye ha valaki rosszul lát, és sokdioptriás szemüvege van, az vajon korlátozza-e abban, hogy jó tanár legyen? Ha netán csak egy lába van, vagy operálták vakbéllel, netán eltávolítottak egy daganatot a veséjéből - ami kiújulhat - vajon alkalmas-e? Szerencsére erről a felvételizőnek kell nyilatkoznia, ő gondolja át, hogy vajon az életében fennálló egészségügyi problémák mennyiben korlátozzák őt. Vagyis nyilatkozni kell - aláírásban - ami később ellenünk fordítható lenne, ha lenne olyan bíróság vagy fegyelmi testület, ahol ez megállna. Gondoljunk bele abba a tárgyalásba, ahol az az érv a tanár ellen, hogy nem érezte úgy, hogy a cukorbetegsége miatt nem lehet jó tanár. De vajon ha valakinek gyakran beáll a dereka, vagy havonta 2 napig migrénnel küzd, az mi? Segítség lenne persze egy lista arról, hogy melyek is ezek az egészségügyi problémák, amelyek kizárják, hogy jó tanárok lehessünk, de ilyen nincs. Ha viszont baj van (pl. a tanár később szexuálisan zaklatja a rábízott másodikosokat), vajon leírná-e, hogy benne bizony mozog valami fura hajlam? De ha még így is azt gondolta, hogy 'nem baj', majd megoldom - csak aztán nem sikerült - vajon jelent-e valamit ez a papír? Sejthetjük, nem.

Viszont nagy szerencse, hogy annak pár száz oktatónak, akiknek 3 fős bizottságokban kell hetekig állni a vártán, ez végre értelmes munka. Nem is kis feladat, ráadásul, hiszen 15-20 perc alatt kell meghozni azt a döntést, hogy vajon az előttük álló, 18-19 éves hallgatójelölt 4 év múlva képes lesz-e hatékonyan megtanítani a befejezett jelent a diákjainak, illetve képes lesz a pedagógiai hivatás követelményeinek megfelelni. Lássuk, milyen kapaszkodókat kínál a rendszer ahhoz, hogy ezt az igen felelős döntést nagy biztonsággal meghozhassák (nem utolsósorban úgy, hogy esetleg egy fellebbezés során a döntés védhető legyen!):

Itt van mindjárt a motivációs levél: ha azt írják benne, hogy igazából az vonzotta őket a pályára, hogy vízbe áztatott szíjjal üssék a diákokat, akkor bizottságként nyert ügyünk van; kimondhatjuk: alkalmatlan. De ha azt írja a jövendőbeli diák, hogy igazából nem tudja még, hogy mi szeretne lenni, töriből jó volt, a tanári pálya amolyan B-tervnek jó, ha más nem jön össze, az már kellemetlenebb. Miért ne lehetne jó tanár az, aki 18 évesen, 0 letanított órával, a képzése ELŐTT még nem tudja pontosan, hogy ez szeretne-e lenni. Személyesen sok olyan tanárt ismerek, akik így vágtak a pályának, és ma zseniális pedagógusok. Szerencsére ilyen fokú őszinteség sem kergeti megválaszolandó dilemmába a bizottságot, hülye lenne bárki is leírni ezt, hiszen a motivációs levél nem az őszinteségről szól.

Az egészségügyi problémákról már beszéltünk, ez az oktatók szempontjából is ugyanúgy néz ki: ha nem nyilatkozik, mi megkérdeztük, mossuk kezeinket. No de mi van akkor, ha egy jelölt bevallja a kezelt daganatos betegségét? Vajon mit lép(het) a bizottság? Azt mondja, hogy 'valóban, Önnek van egy kezelt betegsége, jogos, hogy ne legyen tanár', netán felülbírálja a hallgatót, és elmagyarázza neki, hogy attól, hogy volt / van egy ilyen állapot az életében, még ne zárja ki magát erről a pályáról. Vajon felvállalná-e ezt valaki? Nincsenek adataim, de érdekelne, hogy írta-e valaki a több ezer jelentkező közül, hogy van ilyen egészségügyi problémája. Nem kockáztatok nagyot, ha azt gondolom, nem sok ilyen volt. Sejthető, hogy elsősorban pszichiátriai problémákra gondolhattak itt a törvényhozók, viszont ezzel is zsákutcába kerülünk, hiszen könnyen elképzelhető, hogy egy elmebeteg nem érzi úgy, hogx az elmebetegsége akadályozza őt abban, hogy jó tanár legyen. És hogy miért lehet ez így? Segítek: azért, mert elmebeteg!

Végül itt van a szituáció, ahol felkészülten lehet mesélni arról, hogy mi is a probléma, és hogyan oldanánk fel. Ahhoz, hogy ez alapján kiszűrhessünk néhány alkalmatlan jelöltet, szintén nagyon szélsőséges válaszokat kell kapnunk. Vajon attól, hogy egy elképzelt helyzetet 18 évesen (minden pedagógiai előtanulmány nélkül) nem teljesen jól oldana meg egy hallgatójelölt, kimondhatjuk-e, hogy nem alkalmas tanárnak valaki? Szintén: csak azért, mert sikerült pár perces internetes kereséssel egy fórumban megtalálni a megoldást arra, hogy egy rossz gyerek viselkedésének mi lehet a hátterében, még nem biztos, hogy valaki hatékonyan működik majd pedagógusként. Nem csoda, hogy a több ezer alkalmassági vizsgálat szinte 100%-os MEGFELELT eredménnyel zárult.

Innen is szeretnénk gratulálni a remek rendszer kitalálóinak!