Kire ütött ez a gyerek ma?
21. századi tanár - 2014. október 7.
Gyakran hangzik el, hogy a mai gyerekek mennyire mások, mint amilyenek akár mi magunk voltunk. De lehet, hogy igazán mélyen nem is változott olyan sok dolog. Sokunknak lehet ismerős az alábbi részlet Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című könyvéből, de hogyan hangozhatna ma?
Íme az eredeti:
Ha azt kérdezik tőlem, hogy csak tudnám, hogy mit csináltál egész délután, hogy késő este fogsz hozzá a leckéhez!
Én ugyan elmondhatnám, hogy délután fölvettem a magnóra három számot, aztán visszahallgattam, aztán megpróbáltam leírni a szövegüket, ]aztán kerestem hozzá szótárt, aztán találtam a szótárban két képeslapot, amiről eszembe jutott a képeslapgyűjteményem, ami egy nagy borítékban volt, de persze megint eltette valaki, mert mindent elrámolnak, de azért csináltam a képeslapgyűjteménynek egy képeslapgyűjtemény-tartót, mert nálunk semmi se veszhet el, és majd ha megtalálom, akkor abba fogon tenni, igazán nagyon jó kis képeslapgyűjteményt csináltam, csak sajnos közben a ragasztó ráfolyt az íróasztalomra, akkor kerestem benzint, hogy föloldja, és föl is oldotta, de sajnos a lakkozást is a tetején, akkor kerestem lakkot, hogy lelakkozzam, de a csónaklakkos dobozban valami más volt, mert mindig mindent összeöntenek, és le kellett smirglizni az egészet, erről eszembe jutott, hogy jó volna feltalálni egy olyan lakkot, amit nem kell smirglizni, hanem egyszerűen le lehet húzni, és alatta van egy másik lakkréteg, ami még egészen új. Erről eszembe jutott, hogy kémiából holnapra három példa van feladva, csak azt nem tudom, hogy melyik három, és ezért felhívtam a Lazaricsot, mert az valami fantasztikusan megjegyzi az ilyesmit, és tényleg tudta, és én belejátszottam neki a telefonba a három új számot, amit fölvettem, hadd halljon ő is valami normálisat, és akkor hazajöttek.
Ha én ezt mind elmondom, akkor az egészből csak annyit értenek meg, hogy megint tönkretettem az íróasztal lapját.
Talán ilyen lenne ez ma:
Ha azt kérdezik tőlem, hogy csak tudnám, hogy mit csináltál egész délután, hogy késő este fogsz hozzá a leckéhez!
Én ugyan elmondhatnám, hogy délután találtam a YouTube-on három számot, aztán visszahallgattam, aztán megpróbáltam leírni a szövegüket, aztán kerestem hozzá szótárt a weben, aztán a szótár oldalán volt egy horvátországos hirdetés, amiről eszembe jutott, hogy a nyári képeimet még nem rendeztem át rendesen. De mielőtt nekikezdtem volna rendezni elkezdtem a neten keresni egy jó galéria alkalmazást, mert majd ha rendeztem a képeket, akkor abban milyen jól fognak kinézni. És akkor megpróbáltam a galériát belerakni a blogomba, de elsőre nem ment, mert más volt a css. Akkor elkezdtem megnézni, hogy beállítások kellenek ahhoz, hogy be tudjam rakni a blogba, igazán jó kis galériát csináltam, csak közben tönkrementek a blog eredeti beállításai, úgyhogy újra kellett terveznem az egészet, erről eszembe jutott, hogy kellene egy olyan galéria appot fejleszteni, amit könnyen be lehet emelni bármilyen platformra, és magától besorolja a képeket a hely, meg aszerint, hogy mennyire jókedvűek az emberek rajta. Erről eszembe jutott, hogy volt valami feladat infóból, csak azt nem tudom, hogy mi, és ezért ráírtam Face-en a Lazaricsra, mert az valami fantasztikusan megjegyzi az ilyesmit, és tényleg tudta és akkor átküldtem neki a linkeket a számokhoz, amiket találtam, hadd halljon ő is valami normálisat, és akkor hazajöttek.
Ha én ezt mind elmondom, akkor az egészből csak annyit értenek meg, hogy megint csak a számítógépen lógtam.
