Ki irányít kit? Egy megismételt kísérlet tanulságai
Vezércikk - 2016. április 28.
Tavaly kihívtam több osztályt, hogy óra alatt küldjenek el nekem egy sms-t úgy, hogy én nem veszem észre. Elég magabiztos voltam, azt gondolván, hogy azért nagyjából tudom, hogy mi minden történik körülöttem. Csúnya bukás lett a vége, csak az nem küldött sms-t, aki nem akart. Idén egy kilencedikes osztállyal játszotam ugyanezt, felvértezve magam a múlt tapasztalataival. Nos, azt gondoltam, hogy nem fogok idén sem nyerni, de az, ami következett, egészen megdöbbentett. Őszinte vallomás olvasható a lapozás után.
Az, hogy 15 perc után kaptam a 17 fős csoprtból 10+ sms-t, az hagyján. És tényleg nem vettem észre - pontosabban az elsőt lebuktattam, és ettől nagy lett a mellényem. No mindegy, aztán kezdődött az igazi macska-egér játék. Volt, aki először csak egyszerűen felhívott Messengeren, és volt, aki a táblán látható tízsoros kiírást küldte el hibátlanul. És ez mind semmi, mert olyan is, aki megcsinált egy feladatot, majd lefényképezte, és ezt továbbította nekem messenger-en, egy üzenettel, hogy akár ki is javíthatnám. Aztán az egyik diák angol szavakat kérdezett, és megint más az elolvasandó olvasmányból két teljes bekezdést kimásolt és elküldött. Nem beszéltem még akkor a matrica-dömpingről, és arról sem, aki regisztrált egy teljes Facebook profilt, méghozzá 'Nyertünk, tanár úr' néven, majd bejelölt ismerősként. Aki nem hiszi, ennek utána is járhat, mert visszajelöltem.
Ahogy sejteni lehet, még ennél is van tovább ... és most nem beszélek a selfie-hegyekről, vagy egyéb képekről. Csak egyről, amelyben még arra is volt idő, hogy a fejem helyére egy sárga macskát rakjanak (lásd fotó a cikk elején). És ismét bebizonyosodott - fogalmunk sincs arról, hogy mi történik az osztályteremben ... már ha nem akarják a diákok, hogy fogalmunk legyen.
