Hogyan változtahatja meg az AI az életünket - iskolán kívül és belül - 1. rész

Az első, és nagyon gyakran hangoztatott érv az AI használata mellett az, hogy rengeteg időt spórol meg. Nem kell készülni, hallhatjuk néha, hiszen csak beírom a MagicSchool-ba, hogy milyen óravázlatot szeretnék, és már köpi is ki magából a …. mit is? Szóval köpi is ki magából a közhelyes középszerű, kreativitást és szakmai szikrát nélkülöző tucatválaszát. Nagyon vicces, hogy azok a tanárok, akik teljesen ki vannak akadva azon, hogy a diákok ChatGPT-vel írják meg a házijukat, és ‘nem dolgoznak vele’, hatalmas örömmel veszik az óravázlat generátort, ami megcsinálja az ő munkájukat, és nekik nem kell dolgozniuk vele.

Minden csak perspektíva kérdése, de az elmondható, hogy pont ahogy a diákok is csak közepesen rossz, legfeljebb ‘okosnak tűnő’, de valójában érdektelen esszéket tudnak akkor beadni, ha egyszerűen beírják a feladatot a ChatGPT-be, majd kimásolják a választ, és beadják, nos, ugyanúgy lesz érdektelen, közepesen rossz és leginkább élvezhetetlen a tanóra, amit egy AI generált. (Megj.: természetesen nem azt állítjuk, hogy nem lehet jó esszét, vagy óravázlatot írni ChatGPT segítségével, de az nem 1 perc lesz, és nem elsőre fog sikerülni).

Gondoljunk bele az alábbiakba: van egy háziorvos, aki naponta 40-50 emailt kap a betegeitől a legkülönbözőbb kérdésekkel, kérésekkel. Az egyik AI-ról szóló nagy podcast-ban a vendég sokáig áradozott arról, hogy mennyire fantasztikus AI fejlesztéssel rukkolt elő valaki, ami annyit tesz, hogy elő-olvassa az orvosnak írt emaileket, elkészíti a válaszokat rájuk, így az orvosnak csak át kell néznie ezeket, és már küldheti is a leveleket, naponta 1-1.5 órát megspórolva az emailek írásán az orvos munkaidejéből.

Vajon mennyire fantasztikus ez a fejlesztés? Orvosként látnám hasznát, és áltathatnám is magam azzal, hogy ha nem én írom a levelet, akkor is ugyanolyan gondosan olvasom el, mintha én fogalmaznám. De szerintem a lelkünk mélyén érezzük, hogy ez nem igaz. És betegként azt szeretném, hogy az orvos ne egy AI által generált válszaba javítgasson bele, hanem foglalkozzon a problémámmal annyit, hogy leül, és megírja nekem saját maga a választ. Tudva, hogy így sokkal mélyebben el kell gondolkodnia.

Ehhez kicsit hasonló az, amikor egy AI alkalmazással készítünk kérdéssort mondjuk egy olvasmányhoz. Ha ez egy idegen nyelvű szöveg, és szövegértést szeretnénk fejleszteni a feladattal, akkor nagy könnyebbségnek tűnik, ha AI-t használunk, hiszen rengeteg kérdést generál egyetlen perc alatt, amit aztán mi átnézünk és javítgatunk. Nos, annyira semmitmondóak a legtöbb esetben ezek a kérdések, hogy én soha nem tudtam őket használni. Összesen kb. 10 alkalommal próbálkoztam, ebből kétszer promptolgattam is az AI-t, majd a letöltött kérdéseket utógondoztam. Az eredmény: kicsit rosszabb kérdéssort sikerült összeállítanom annál, amit eleve magamtól írtam volna, kicsit hosszabb idő alatt. Valószínűbb, hogy ilyenkor az ember szeme épphogy átfut a kérdéseken, végül is biztosan jók, aztán hadd szóljon. És ez egy hatalmas kísértés, aminek praktikus ellenállni szerintem.

Hasonlóképpen nem működik nálam az sem, hogy az ‘üres papír terrorja’ elől menekülök az AI-hoz. Ha nekem nincs ötletem sem, hogy mit tanítsak, az AI biztosan nem tud segíteni, és - ami talán még ront is a helyzeten - beszorít egy középszerű gondolati csőbe, amiből nehéz kimászni. Akár én használom, akár a diákokkal használjuk az órán, az egyik legfontosabb szabály az, hogy NEM használhatják gondolkodás helyett. Ha órát kell terveznem, az alapgondolata tőlem kell, hogy jöjjön. Ha egy vita feladatot csinálunk, az érveknek első körben a diákoktól kell érkezniük, különben ott is copy-paste folyamatokat indítunk be, gondolkodás helyett. A gyakorlati tanács: hajtsuk le a laptopot, fordítsuk le a telefont, és a feladaton párban, kisebb csoportokban, vagy akár egyedül is, minden technológiai mellőzésével gondolkodjunk el. Ez segít abban is, hogy rájöjjünk, hol van az érvelésünkben lyuk, valamint ha kapunk egy új érvet, azt sokkal könnyebben be tudjuk építeni, mert megértjük, hogy mihez kapcsolódik. A tanórák tervezésénél ugyanez igaz. Ha tudom, hogy mit szeretnék alapvetően az órán elvégezni, illetve hozzá tudok rendelni pedagógiai célokat, akkor már akár tananyag gyártására is kiválóan használhatóak AI alkalmazások.

Mennyire okos az AI? Még mindig igaz (amikor ezt írom, még a ChatGPT 4 elérhető csak publikusan), hogy egyszerre nagyon okos, és szörnyen buta. Amikor megkérdezték tőle, hogy ‘ha 5 darab ruha 5 óra alatt szárad meg a napon, akkor 30 darab ruha hány óra alatt szárad meg’, gondolkodás nélkül írta, hogy 30 a válasz. Vagyis a ‘józan ész’, az, ami egy gyermek számára is magától értetődik, az AI-t meghaladja. Ezzel szemben megveri a sakk világbajnokot. Ez a kettősség az, ami miatt nem biztos, hogy például AI ügyvédet fogadnánk, hogy egy ügyben képviseljen minket - biztosan fel tudná sorolni az összes jogi precedenst, de alapvető dolgokat rontana el.

Az Anthropic nevű cég (ők fejlesztik a Claude nevű AI-t) egy kísérletben arra volt kíváncsi, hogy egy AI hatásosabban tudna-e meggyőzni embereket egy 250 szavas érvelő esszével, mint ha emberek írnák ezeket az esszéket. A témaválasztás nem szélsőséges volt, hiszen azokról nem érdemes vitatkozni, vagy legalábbis nem egy 250 szavas esszétől várhatjuk, hogy meggyőzzön bárkit is. Az eredmény - bár a kutatók az elsők, akik elismerik, hogy nem 100%-ban igaz feltétlenül az állításuk - mégis azt a ‘trendet’ látták, hogy az AI által írt esszé meggyőzőbb, mint az emberek megoldása. Ez felvet persze érdekes kérdéseket, mert eddig igyekezett mindenki tartózkodni az AI antropomorfizációjától, hiszen nem gondolkodik a szó emberi értelmében, valamint nem is érez. Azt is gondoljuk, hogy a nagy nyelvi modellek (LLM) statisztikai alapon tudják, mit kell válaszolniuk, nem értelmezik a szöveget (erre remek példa, hogy egy összefoglalót kértem egy könyvről, amiben azt írtam, hogy ‘foglalja össze 5 oldalban’ a mű tartalmát. Az AI készségesen összefoglalta 5 különböző oldalRÓL, más-más szereplők szemszögéből. Ezt a tévedést ember nem követte volna el.

Itt az első rész vége.