21. századi tanár – 3. rész (virtuális osztálytermek)

21. századi tanár - 2012. október 31.

Írta: Prievara Tibor

Az előző két részben (ITT és ITT) kénytelen voltam elvi alapvetéssel terpeszkedni az olvasó figyelmére, mivel azt gondolom, hogy egy ilyen (az én szakmai életemben) nagyszabású változást nem lehet enélkül leírni. Most azonban kiszabadulunk az elméletek szorításából, és kimerészkedünk az iskolai hétköznapok forgatagába. Azért azt ne felejtsük el, hogy egy olyan rendszert szeretnénk kikísérletezni, amely készséget fejleszt, differenciál, lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek saját tempójukban haladjanak, és legfőképpen nem feltétlenül stresszeli halálra őket (erre szolgál az értékelés újragondolása). Szintén nagyon fontos, hogy mindezt főállásban, heti 22+ óra tanítással egy állami középiskolában szeretnénk megvalósítani, ahol nincsenek különlegesen jó feltételek (1 használható számítógépterem –  a másik is használható, de ott informatika órák vannak szinte mindig, 2-3 használható interaktív tábla, több teremben kivetítő vászonnal  – nagyjából ennyi a rendelkezésre álló technika.

Azt azért el kell mondani, hogy otthon a diákok többségének van internet-elérése, a családoknak számítógépe és/vagy okostelefonja. Erre építettem tehát a stratégiát, mivel az, hogy mikor vagyok éppen IKT teremben, és mikor nem, az teljesen kiszámíthatatlan, és – bár nagyon segítőkészek az iskolában – azért mégsem lehet egy számítógéptermet kisajátítani. Szóval hol itt, hol ott vagyok, ami rendben is van. Mindez azért fontos elsősorban, mert szerintem ezzel közelítek az átlagtanár átlagiskolájában az átlaghozzáféréshez (tudom, hogy vannak kirívó esetek mindkét irányban).

Az egyéni tanulási útvonalak megszervezéséhez tehát hihetetlenül fontos lett az internet és a számítógépek használata. Nem elkápráztatni szerettem volna a gyerekeket az interaktív táblán megjelenő vicces animációkkal, hanem arra szerettem volna szoktatni őket, hogy képesek legyenek saját maguknak célokat meghatározni, időt, energiát hozzárendelni a feladatokhoz, az én segítségemmel ehhez egy utat keresni, majd azon végigmenni. Nem kis terv, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem volt egyszerű helyzet!

Mindenesetre az első fontos lépés az volt, hogy olyan online felületeket keressek, amelyek illeszkednek a céljaimhoz. Sokat kísérletezgettem, aztán végül az alábbi megoldások működtek leginkább.

1 Virtuális osztályterem

Ez mindennek az alapja. Szükséges egy olyan felület, ahol az órán kívül is össze lehet fogni mindazt, ami történik. Erre a NING-et választottam (www.ning.com). A Ning egy olyan zárt rendszer, amely (amellet, hogy tud magyarul is), minden olyan funkciót hoz, amire szükségem van (ÍME EGY VIDEÓ arról, hogyan is lehet egy Ning oldalt létrehozni). Az oldal használata nem ingyenes, emi elsőre riasztóan hathat, mert valahogy nem szoktuk meg, hogy online szolgáltatásokért fizessünk. Ezen én is töprengtem, és mielőtt a Ning mellett tettem le a voksomat, körbenéztem a piacon. Alternatívákat is találtam, akár magyar oldalakat is), de nekem a Ning maradt az igazi, és az ára sem szörnyű, hiszen kb. 4000 Ft / év a költség (azaz kb. egy kávé ára havonta). Nekem ez megéri azért, hogy működjön a rendszer, hogy viszonylag gyorsan fel tudjak tölteni fájlokat, és általában ne ütközzem állandóan korlátokba - leginkább a sávszélesség, letöltési sebesség terén. Elég tipikus az ingyenes Ning-klónok esetében, hogy, bár ingyenesek, azzal 'büntetik' a nem előfizetőket, hogy sokkal lassabb a rendszerük, majd emailekkel és reklámokkal ajánlják, hogy gyorsítsuk fel a rendszert - és itt már szintén fizetni kell. Ha valaki kedves, vicces, hasznos kiegészítőkét szeretné használni az oldalt, akkor ezzel együtt lehet élni, de ha naponta - és akár órán is - akkor nem mindegy, hogy egy, vagy öt percig tart amíg a diákok bejelentkeznek. (ha valakit mindez mégsem győzött meg, IDE KATTINTVA találhat egy részletes tananyagot a Virtuális osztálytermekről, részletes összehasonlító elemzéssel, hogy mindenki ki tudja választani a számára leginkább megfelelőt).

Most megpróbálom összefoglalni röviden, hogy mire is használom én a virtuális osztálytermet:

a) Folyamatos kommunikáció a csoportokkal: minden csoportomnak készítettem egy külön fórum topikot, és ott gyűlik minden anyag. Ez egy olyan rendszerben elengedhetetlen, ahol a gyerekeknek nagy szabadságuk van abban, hogy mit is tanulnak. Szükséges azért is, mert ezt a fórumot nem elsősorban fórumként használjuk, és ezt nagyon ügyesen megértették a diákok is. Ez azt jelenti, hogy nekik is kényelmesebb, ha ide leginkább én írok, és jól láthatóan, rendszerezetten megjelenik nekik mindaz, amit a kurzusról tudniuk kell. Van másmilyen fórum topik is, ahol elvileg mindenféléket írhatnának, de azt egyáltalán nem használják. Eleve, a fórumozás, mint műfaj, nem jellemző már rájuk. Szintén kellemes az, hogy a Ning rendszere e-mailben tájékoztat, ha írtak a diákok, illetve őket is, ha bármit posztoltam az ő csoportjuk topikjába.

Ennek a rendszernek akár hátránya is lehetne, hogy egyes csoportok láthatják, hogy mi történik a többi csoportban, de ez - lassan 5 év Ning-használat után elmondhatom - egyáltalán nem jellemző. Nem érdekli őket, hogy máshol mi zajlik.

b) Körlevél: a Ning-en létezik a körlevél, amikor egyetlen kattintással az összes diákot el tudom érni. Ez rendszerszint kérdéseket tud egyetlen levéllel megoldani, pl. holnap mindenkinek lesz első órája - meglepő volt, hogy ha ezt este 8-kor körbeküldöm, másnap első órán mindenki ott volt, bár ki voltam írva hiányzónak (korábban meggyógyultam pechükre :)

c) Facebook-szerű (Mi jár a fejedben?) állapotfrissítések lehetősége: Ezzel még csak-csak élnek, bár igen mérsékelten. Nem az a 100 diák a közönsége ennek, ha valami valóban 'menő' történik, azt úgyis a Facebook-ra teszik ki. Amiért ez a 'stream' nagyon jó, az a blogposztok közlése. Minden új tartalom kilistázódik ide, és ha posztol valaki a blogjában, az is látszik. Ettől lesz az írásnak közönsége, ami nagyoon fontos szerintem.

d) Fájlok feltöltése: Ez a funkció addig jó, amíg kevés (és kis méretű) fájlt szeretnénk feltölteni (az általunk javasolt Ning Mini esetében a feltölthető fájlok mérete legfejlebb 3 MB lehet). Ez az elején előny (könnyű feltölteni fájlokat, akár a fórum egyes bejegyzései mellé), aztán hátránnyá válik (nem lesz elég a 3 MB, lesznek nagyobb fájlok is!). Ráadásul a diákok is tölthetnek fel fájlokat, ami hosszú távon nem biztos, hogy feltétlenül jó.

e) Elosztó: Erre nem jutott most eszembe jobb szó. Elosztó alatt azt értem, hogy ez az a hely, ahol rengeteg ötletet, anyagot, cikket, írást, videót stb. tudok megosztani a gyerekekkel, és ők is megszokták, hogy ide kell jönniük, ha az angollal kapcsolatban bármire kíváncsiak. Erről statisztikát is kapunk, például tudom, hogy egy átlagos (18 fős) nyelvi csoport egy tanév során a saját Ning topikját 5757 alkalommal nézte meg, azaz fejenként kb. 320 alkalommal a tanév során. Szintén jelzés, hogy ha 'nincs Ning' egy napig, akkor elég sok levelet kapok a gyerekektől. Ugyanakkor fontos azt is érteni, hogy a virtuális osztályterem nem elsősorban az a hely, ahol a diákok rendkívül aktívan vennének részt maguktól az események alakításában, ne várjuk, hogy mindenki naponta bejelentkezzen egy-egy vicces képpel, vagy állapotfrissítéssel, ez nem ennek a helye elsősorban.

f) Hivatalos közlések: Ebben a funkciójában a Ning 'katalizátor', hiszen annyi volt a változás, hogy nehéz volt mindent nyilvántartani. Azt is megtanultam, hogy az, hogy elmondok valamit, nem jelenti azt, hogy a diákok azt meg is értették (vagy, még fontosabb, ÚGY is értették, ahogy én). Ebből rengeteg konfliktus adódhat, ezeknek a megelőzésére szintén kiváló lehet a Ning. Többször előfordul, hogy úgy érezzük, hogy valamit nagyon jól átbeszéltünk a diákokkal, majd a csoportból többen teljesen értetlenül néznek ránk a következő órán, és hittel hiszik, hogy ezt ők még soha nem hallották. Amennyiben alapjaiban próbálom felforgatni a rendszert, ezek a helyzetek hirtelen megsokasodhatnak, és frusztrálhatják mindkét felet. Természetesen teljesen konfliktusmentesen nem lehet egy ilyen változást végigvinni, de az, hogy a Ning-en minden egyes jelentősebb változás megjelenik, nagyon sok problémát segíthet orvosolni. Erre a későbbiekben még láthatunk konkrét példákat (természetesen az új értékelése rendszer lett ennek az éles tesztje).

2 Skydrive - fájlmegosztás nagyüzemben

Szó volt már az egyéni tanulási útvonalakról korábban is. Ezt annyit jelent, hogy feltételezzük, hogy nem minden diáknak van ugyanarra szüksége, hanem eltérő szinten vannak, különböző érdeklődési körrel rendelkeznek, és másban jók, és ugyanígy másban gyengébbek (az egyéni tanulási útvonalak szervezésére egyébként a következő fejezetben részletesen is kitérek). Ez a technikai feltételek szintjén azt jelenti, hogy ahhoz, hogy mindenki találjon magának megfelelő anyagot, rengeteg 'cuccnak' kell lennie. Ez első ránézésre megoldhatatlan feladatnak tűnhet, pedig - tapasztalatból tudom - nem az. Mindenesetre akkor tud jól működni, ha létezik egy olyan felület, ahol szinte korlátlanul tudunk anyagokat, fájlokat feltölteni.

Erre több megoldás is kínálkozik, van aki a Dropbox-ra esküszik, mások a Google Drive-ot használnák, én a Skydrive-ot szoktam meg (ITT és ITT írtunk róla), nem utolsósorban a Web Apps miatt, ahol Office programokkal tudok online dolgozni. Emellett itt a legnagyobb az ingyen kapható tárhely (7 GB kezdőknek, de amikor én regisztráltam még 25 GB! volt), ezt nem valószínű, hogy egyhamar teljesen belakom.

Azt, hogy a Skydrive milyen funkcióit pontosan mire is használtam, a következő fejezetben mesélem majd el.