Már korábban is hírt adtunk arról, hogy a Microsoft innovatív tanár összejövetelét idén Barcelonában tartják. Összesen mintegy 200 izgalmas (ún. 21. századi) projektet állítottak ki tanárok a világ minden tájáról. Be kell vallanom, hatalmas élmény volt beszélgetni ezekkel a kollégákkal, annyira más és más minden ország oktatása. Az ábécé úgy hozta, hogy eleve Hing Kong és India közé keveredtem, és velük ismerkedtem össze legelőször. Ezután körbejárva beszélgettem hosszasabban maláj, amerikai, angol, salvadori, finn, dél-afrikai, taiwani és még legalább egy tucat országbeli tanárral arról, hogy ők mit hogyan, miért csinálnak. A tapasztalataim szubjektív összefoglalása következik a lapozás után.

Az online világ egyre több része válik fizikai valóságunk és ezáltal a jog részévé. Bár még mindig gyakran halljuk, érezzük azt, hogy az online élet rezdülései nem annyira komolyak és jelentősek, egyre többször koppint virtuális orrunkra a jog. Egy érdekes esetről számolt be a Mashable, ahol egy kanadai bíróság azt volt hivatott eldönteni, hogy akkor egy ex-barátnőről terjesztett félmeztelen kép, illetve egy 'ha iskolába jössz, összetörlek' jellegű sms valójában mi is.

Szokás volt (talán még most is) ijesztgetni tanárokat azzal, hogy a technológia megeszi a kenyerüket, vagy éppen elveszi – hiszen ha nem képesek lépést tartani az egyre gyorsabban változó világgal, végleg lemaradnak és anakronisztikus tanár-dinóként próbálják a gyerekeket tanulásra kényszeríteni – akik ennek pedig egyre inkább ellenállnak. Lehet ebben is valami, ugyanakkor mostanában kezdem azt érezni, hogy ez csak egy igen kis része a problémának. Azzal, hogy a PISA felmérések nemsokára kollaboratív problémamegoldó elemmel egészülnek ki hirtelen frontálisan támad a 21. századi pedagógia. Mit tehetünk?

Nagy felhördülést okoztak a legutóbb nyilvánosságra került PISA eredmények, hiszen hazánk minden tekintetben rontott az eredményein, az OECD országok teljesítményének átlaga alá került. Az államtitkár asszony intézkedési terv kidolgozására szólította fel az iskolák vezetőit, és természetesen minden párt igazolva látta az eredményekben összes eddigi állítását és intézkedését. Érdemes végigfutni a PISA gyorsjelentését, sok tanulságos és elgondolkodtató megállapítás van benne (IDE KATTINTVA). Úgy gondolom azonban, hogy a mostani fiaskó csak a kezdet és a feketeleves még hátra, a következő felmérésben ugyanis külön szerepel majd a problémamegoldás képessége és 2015-ben már a kollaboratív problémamegoldást is méri a teszt.

Amikor arról esik szó, hogy mi mindenben hoz újat a technika a világba és az oktatásba az egyik leggyakrabban emlegetett jelenség, hogy fogyasztókból szerzőkké válnak. Ez volt a Web 2.0 lényege, az előre megírt tartalomszolgáltatás helyett a web azokat a kereteket adja meg, amikkel bárki szerző lehet, bárki publikálhat. A technika tehát adott, de vajon élnek-e vele a digitális bennszülöttek. A most bemutatott oldalak arra utalnak, hogy vannak valódi webkettes diákjaink.

Valaki azt gondolta ki 2010-ben, hogy elgondolja hogy milyen lesz az oktatás (iskola) világa 2020-ban, és mi minden van most, ami nem lesz akkor. Nem tudom, ki mot gondol erről, főleg magyar viszonylatban, mindenesetre néhány érdekesebb gondolatot megosztanánk most veletek.

Mit hoz a jövő? Ez mindenkit érdekel, ezért mi is utánanéztünk, hogy a 'nagyok' mi mindent jósolnak, ezúttal a közösségi oldalak kapcsán. Először némi statisztika a múltból: feltörekvő a LinkedIn, a felhasználók 40%-a fizet a prémiumszolgáltatásokért. Az Instagram az új Flickr, ha képmegosztásról beszélünk, vagy ezt tanítjuk, talán már érdemesebb az Instagram-ról szólni. A Facebook is töretlen, a felhasználók 95%-a naponta benéz (máshol, ha jól emlékszem, azt olvastam, hogy a felhasználók 5-8 százaléka nem is valódi, akkor ez azt jelenti, hogy többen nézik, mint ahányan vannak. Ilyen csodát legutóbb a magyar cukorexport kapcsán láttam, ahol is többet exportálunk, mint amennyit megtermelünk, de hát arra is van magyarázat, erre is találnak). Szaftos részletek a lapozás után!

Ritka az olyan kutatás, ami nagyon egyértelműen tud rámutatni a játékok és a tanulás kapcsolatára. Miközben a játékítás, a gamification már lassan elhasznált lózung lett még mindig nem tudhatjuk teljesen biztosan, hogy valójában miben is áll ennek a módszernek az előnye. Constance Steinkeuhler, aki jelenleg az amerikai elnök játékügyi tanácsadója (komolyan) ezen akart változtatni kutatásaival. Érdemes röviden megismerkedni mindkettővel.

Mindkét tanulmány a World of Warcraft nevű online szerepjátékot használta fel, ez a játék (a WOW) a legnépszerűbb a többszáz játékos által egyszerre játszottak (az úgynevezett MMORPG-k) közül. Az első kutatásban azt vizsgálták, hogy a játék miként hat a tanulók olvasási képességeire. Olyan gyerekek kezdtek el játszani, akik több évvel le voltak maradva az olvasásban kortársaikhoz képest. Miután megismerték (és megszerették) a játékot megvizsgálták, hogy vajon jobban értenek-e egy olyan szöveget, ami a játékhoz kapcsolódik mint egy átlagos a tanulmányaik során használtat. Meglepetésre (vagy éppen nem meglepetésre) nem volt különbség a szövegértési képesség között a két helyzetben. Ezután viszont megkérték őket, hogy soroljanak fel három olyan problémát, amivel éppen küzdenek a játékban, de nem tudják megoldani. Ekkor ezekkel a problémákkal kapcsolatos szövegeket kaptak és csodák csodája, bár azok több évvel voltak a koruknak megfelelő szint felett (nehezebbek mint egy komoly újságcikk), de ezeket gond nélkül megértették. Steinkeuhler felhívja a figyelmet arra, hogy az összetettebb játékok lényege a problémamegoldás és a játékosok nagyon sokat írnak és olvasnak (wikiken, fórumokon), hogy képes legyenek az eléjük tárt problémákat megoldani. Véleménye szerint az ilyen játékok segíthetnek megtanulni tanulni, ami a legfontosabb iskolai képesség.

Michael Gove Nagy-Britannia oktatási államtitkára, ő a helyi Hoffman Rózsa, aki a minap Bostonban érdekes beszédet mondott arról, hogy nem szabad tovább hazudnunk a gyerekeknek! Nehéz lenne ezzel vitatkozni, bár amikor elmondta azt is, hogy ezzel pontosan mire is gondolt, már lehet, hogy ez nem is annyira magától értetődő. Gove tudniillik arról beszélt, hogy hamis reményeket keltenek a diákokban azzal, hogy egyre könnyebbé teszik a jó eredmények elérését a brit érettségi vizsgán (GCSE). Ezzel azt a látszatot keltik, hogy egyre hatékonyabb az oktatás, illetve azt a hamis érzetet táplálják a diákokban, hogy annak, amit elértek pozitív hozadéka lehet későbbi életük során (értsd: jobb munkát kapnak és többet tudnak keresni). Az államtitkár a szovjet propagandához hasonlítja a jelenséget, mivel az előző oktatási kormányzat – mint elmondta – győzelmi jelentéseket tett közzé az egyre jobb érettségi eredményekről, ám ezek annak voltak köszönhetőek, hogy a szintet egyre lejjebb vitték.

Sokan mondtak már sokfélét arról, hogy mit lehet az iskola célja, mit kellene fejlesztenie, milyen képességeket kellene a fókuszba helyezni. ezekben az érvelésekben visszatérő elem, hogy olyan készségeket kell az iskolának fejlesztenie, amikkel a diák később sikeres lehet az életben. Ezután többnyire következett egy felsorolás, ami a szerző szerint a sikerhez szükséges készségek listája. Az IDC nevű elemzőcég kicsit más irányból közelítette meg a kérdést: megvizsgálták, hogy ma a jól fizető állásokban milyen képességeket várnak el a munkaadók. A Bővebben után következik a lista.

A módszerük egyszerű volt, megnézték az idén április és augusztus között megjelent 14,6 millió amerikai álláshirdetést és csoportosították az ezekben megkívánt készségeket, majd megnézték azt is, hogy milyen készségeket kívánnak meg az átlagnál jobban fizető munkák. Érdemes végigböngészni az így összeállt listát, a néhány konkrét ismeretek megkívánó elemen túl a felsoroltak többsége úgynevezett puha képesség. Azzal a szemmel is megéri végignézni, hogy vajon ezek közül melyiket fejlesztjük mi valóban az iskolában és mennyi időt szánunk erre. Következzen hát a jól fizető állásokhoz szükséges készségek top20-a: