Korábban már írtunk többször is a Photosynth nevű programról (ITT TALÁLHATÓ és IDE KATTINTVA látható róla videóbemutató). A programmal panorámaképeket, akár félgömb panorámákat is készíthetünk, a mások által készítettek között böngészhetünk, bejárhatjuk velük a világot, de egy digitális fényképezőgéppel felszerelkezve magunk is csinálhatunk ilyeneket. A PIL Akadémia szakmai napján ötleteltünk közösen azon, hogy mire is lehetne használni a tanításban és számos jó ötlet adódott is (majd jönnek egy cikkben hamarosan), de azóta felfedeztem a program egy új lehetőségét is.

A Photosynth ugyanis nem csak panorámaképeket tud csinálni, hanem egy tárgyat körbefényképezve azt körbe is forgathatjuk és úgy is megnézthetjük vele. Megtehetjük ezt úgy is, ha körbejárjuk a dolgot és közben kattintgatunk, de még hatékonyabb, ha valamilyen forgótálra tesszük. Én egy IKEÁs forgatható tálcára (ILYENRE) raktam fel és így készítettem róla húsz képet a telefonommal. Érdemes valamilyen egyforma, egyszerű hátteret választani, akkor lesz jobb a végeredmény. Nagyszerűen használhatjuk arra, hogy a diákok munkáit, alkotásait érdekesen mutassuk be az osztály vagy az iskola honlapján. Így néz a kép, a kisfiam által készített birkát ábrázolja (persze jobb fényképezőgéppel több fotóból sokkal jobb lehetne):

Az Innovatív Tanárok Fóruma európai rendezvényén volt szerencsém Bruce Dixon előadását meghallgatni, aki a 21. századi készségekről (mi másról) beszélt. Nagyjából mindenki ugyanazt mondja el egyébként a témában, nagyon nagy változatosság ebben nincs: együttműködés, a tanár szerepének drasztikus átértékelődése, IKT értelmes használata, és személyre szabott tanulási útvonalak. Meg persze a gamification. Ami külön érdekes volt az előadásban az a példa volt, amit Bruce hozott. Egy alsós diáknak szánt házi feladat volt, hogy egy ősi indián tűzcsiholó eszközt készítsen. Nem ment neki igazán, ezért csinált egy videót arról, ahogy nem sikerül, majd feltette a YouTube-ra. A reakciók, kommentek alapján villámgyorsan siekrül t a kívánt célt elérni. A videó ITT TALÁLHATÓ a kommentekkel együtt. Érdemes megnézni, ha nem is biztos, hogy mindenkinek, minden kontextusban működne ez a dolog!

Egy kollégám jött oda hozzám minap a tanáriban, és egy gyerek írását tartotta elém kérdően. 'A mit szeretnél elérni az életben?' kérdésre ez volt a gyerek válasza: 'Szeretnék internetes mém lenni.' Mi ez? - kérdezte kissé ijedten a kolléga? Örülni kell ennek, esetleg lebeszélni a gyereket? Veszélyes ez rá? És ránk? Megnyugtattam, hogy annyira nagy baj nincs a gyerekkel, és igazából talán nem is szeretne mém lenni :) No de lássuk, mi is az a mém, és mi közünk nekünk, tanároknak, hozzá? A mémek rendkívül elterjedtek - ami nem csupán érdekes, hanem a mémek lényegéből fakadó szükségszerűség. Hiszen a mém pont ez: emberről emberre (szájról szájra) terjedő kulturális elem. Vagyis az internetes folklór egy része. Ilyen például egy manipulált kép, amely több változatban hihetetlen gyorsasággal terjed az interneten. A lapozás után következnek példák, illetve néhány ötlet az órai felhasználásra is.