| A gyakorlat határán - QR kódos felsülés |
|
|
|
| MyBlog |
| Írta: Prievara Tibor |
|
Először is meg kell tanulnunk QR kódot készíteni, ami nagyon egyszerű (tényleg!), az ITT TALÁLHATÓ oldalon csak beírjuk az oldal címét, és már generálja is a QR kódunkat. Eddig nagyon örült a kolléga, hiszen ez egyszerű és praktikus. Ezután viszont a QR kódot ki kellett nyomtatnia 35 példányban, felvágni, elég ragasztót szerezni, bevinni az órára, ahol a diákok 15 percet töltöttek el azzal az órán, hogy a QR kódokat ragasztgatják, majd az osztály fele nem tudott hozzáférni a QR kódokhoz, mert nem volt olvasója a telefonján. További 20% ott akadt el, hogy nem tudta / akarta a saját költségén nézni a videót (az iskolai wifi-re nem kapcsolódhatnak rá, mert nem bírná 300 gyerek terhelését). Jó hír egyébként, hogy a megadott oldalon lehet szövegeket is megjeleníteni, és ehhez nem kell internethozzáférés - csak szöveg van a könyvben is. Bevallom, picit csalódott lettem, hiszen nagyon lelkesen ajánlottam egy olyan megoldást, amely - úgy látszik - a befektetett energia és idő viszonylatában nem éri meg a mindennapi gyakorlatban. Akkor inkább levetítem nekik a videót az órán, amikor odaérünk - mondta a kollégám. Sajnáltuk, hiszen a QR kód a könyvben ott maradt volna a diákoknak, de egész egyszerűen nem gazdaságos a használata. Egyszerűbb lejátszani a videót, majd esetleg megosztani a linket a diákokkal.
Comments (4)
|




Többször írtunk már a TanárBlogon a QR kódok lehetséges felhasználásáról az iskolában (pl. 







tanárként találok egy videót - generálom a qr-kódot - kinyomtatom megfelelő mennyiségben, felvágom, mjd odaadom a diáknak, hogy ragassza be, ő otthon ezzel tanul és nézi. Az én tippem az, hogy a qr-kódok 70 százaléka még aznap elveszik a táskájukban és összesen 5-6 könyvben lesz beragasztva pár nap múlva.
Ha a gyerekekre bízom, h generálják le a kódot és ragasszák be, akkor ez még kevesebb lesz. Ráadásul nem is igazán hivatkozhatok később a videóra (pláne nem kérhetek semmit számon belőle), hiszen nem volt hozzáférhető, csak azoknak, akiknek volt qr-kód olvasójuk.
Ellenben, ha ehelyett a videó linkjét megosztom a virtuális osztálytermünkben, vagy a zárt facebook csoportunkban, akkor mindenkinek mindig elérhető lesz, kéznél lesz, és lehet hivatkozni rá.
Én a TeachMeet-en lelkesedtem be qr-kódilag, ott én egy kémia könyvbe ragasztva láttam a kódot, az unalmas szöveget feldobandó. Ezt próbáltuk meg reprodukálni a fenti sikerrel.
Azt, hogy a qr kódok egyébként a világban hogyan hasznosulhatnak, értem és ezt ugyanúgy látjuk. Könyvtárban, múzeumban, de akár éttermek esetében is - pl. megjelenik a menü, vagy a napi ajánlat.
Tehát nem qr-kód ellenes akart lenni a poszt (nem akart ellenes lenni egyébként), csak azt dokumentáltam, hogy a TeachMeet-en látott - -jónak tűnő ötlet - abban a formában nem működött.
Persze nincsenek nálunk sem 300 fős osztályok, de ha a wifi kódot tudják a gyerekek, akkor folyamatosan azon lógnak - akár töltenek zenéket maguknak, miközben egy az óra stb. Szóval nem az egy osztály QR kódos órája terhelné, hanem a nyilvános jelszó. Nálunk, lehet, h bárhol simán viszi, nem tudom.
Egyébként megkérdeztem, nálunk kb. a gyerekek fele tudna QR-kódot olvasni, úgyhogy azt tervezzük, hogy egy figyelemfelkeltő kampányt ezzel (is) csinálunk meg.
Egész egyszerűen úgy érzem, és persze lehet, hogy tévedek, hogy a qr-kódok használata az iskolában, vagy tanítás kapcsán igen korlátozott.
A technológia használatát is másképpen látom picit, vagyis nem technológiai eszközöket látok, hanem pedagógiai célokat. Vagyis nem egy eszközt szeretnék használni, hanem valamit segíteni a diákoknak elsajátítani. Ehhez keresek eszközt. Most éppen a pedagógiai cél az lett volna, hogy a TeachMeet-en látott módon egy term.tud. órán egy bizonyos jelenséget szemléltessünk. Nem ment.
Sajnos egész állásban tanító tanárként nekem a befektetett idő és energia / pedagógiai haszon is fontos - hiába néz ki jobban, ha nem éri meg használni.
két példa: ha csak egy szót szeretnék felírni a táblára, először az jut eszembe, hogy felírom krétával, és nem kapcsolom be a gépet, indítom el az interaktív táblát (hiába tudom utána a leírt szót gépelt szöveggé változtatni - egyszerűen nem éri meg!). hasonlóképpen, tudom, hogy a német autópályák jobbak, mint a pl. a románok, mégsem Hamburgon át indulok Bukarestbe.
A leírtakhoz képest egy kicsit bonyolultabb a dolog. Ha minden technológiai ötlethez így állnánk hozzá, akkor a krétánál kellene maradni.
Először is nem csak arról van szó, hogy a tanár készít QR-kódot, amit a diákok méregdrága, nem létező telefonjaikkal leolvasnak a 300 fős osztályban, mert ugyebár egyszerre használja az egész iskola...
Maga a QR-kód készítés lehet a diákok munkája is, osztálytermen kívüli használat is rengeteg van a könyvtártól a városi sétákig és közösségi projektekig. A QR-kód webkamerával is vidáman használható, ha nem is olyan azonnali az eredmény.
Az órára bevinni 35 példányban QR-kódot és órán ragasztani egyszerűen módszertani baki. Ha órán szeretne a tanár egy videót bemutatni, arra van más lehetőség, aligha jutott volna eszembe frontálisan bemutatandó tartalomhoz közbeeső linkként QR-kódot használni, ebből kiindulni és ilyen negatív következtetést levonni... Ha a diákok egyéni vagy csoportos feladatok keretén belül készítenek QR-kódokat (indokolt szituációban) és azokat ragasztják ide-oda, akkor az egy értelmes tevékenység és igen, sajnos kell a ragasztó.