A gyakorlat határán - QR kódos felsülés

Feliratkozás hírlevelünkre

Írta: Prievara Tibor

Többször írtunk már a TanárBlogon a QR kódok lehetséges felhasználásáról az iskolában (pl. ITT). Használhatjuk kincsvadászatra, titkos üzenetek elhelyezésére és még másra is talán. A tanórán egészen konkrétan például arra, hogy a könyvbe beragasztva egy ilyen QR kódot az unalmas tankönyvbe pl. egy videóval színesíthetjük az órát. A minap egy kollégámmal beszélgettünk, és elmondtam neki ezt az ötletet. Neki is nagyon tetszett, majd elkezdtünk számolni, gondolkodni ... mi kell ahhoz, hogy ez a QR-kódra tett videó megjelenjen a gyerekeknek, amikor éppen azt a tananyagot tanulják. Rövid számvetés a lapozás után.

Először is meg kell tanulnunk QR kódot készíteni, ami nagyon egyszerű (tényleg!), az ITT TALÁLHATÓ oldalon csak beírjuk az oldal címét, és már generálja is a QR kódunkat. Eddig nagyon örült a kolléga, hiszen ez egyszerű és praktikus. Ezután viszont a QR kódot ki kellett nyomtatnia 35 példányban, felvágni, elég ragasztót szerezni, bevinni az órára, ahol a diákok 15 percet töltöttek el azzal az órán, hogy a QR kódokat ragasztgatják, majd az osztály fele nem tudott hozzáférni a QR kódokhoz, mert nem volt olvasója a telefonján. További 20% ott akadt el, hogy nem tudta / akarta a saját költségén nézni a videót (az iskolai wifi-re nem kapcsolódhatnak rá, mert nem bírná 300 gyerek terhelését). Jó hír egyébként, hogy a megadott oldalon lehet szövegeket is megjeleníteni, és ehhez nem kell internethozzáférés - csak szöveg van a könyvben is.

Bevallom, picit csalódott lettem, hiszen nagyon lelkesen ajánlottam egy olyan megoldást, amely - úgy látszik - a befektetett energia és idő viszonylatában nem éri meg a mindennapi gyakorlatban. Akkor inkább levetítem nekik a videót az órán, amikor odaérünk - mondta a kollégám. Sajnáltuk, hiszen a QR kód a könyvben ott maradt volna a diákoknak, de egész egyszerűen nem gazdaságos a használata. Egyszerűbb lejátszani a videót, majd esetleg megosztani a linket a diákokkal.

Comments (4)

teljesen igazad van, de a kérdés az, hogy mi a cél, és ez hogyan valósulhat meg? Nézzük a hivatkozott példát: itt arról van szó tképpen, hogy egy unalmas tankönyvi szöveget hogyan lehet izgalmasabbá tenni. Eszerint ez lehet a folyamat:
tanárként találok egy videót - generálom a qr-kódot - kinyomtatom megfelelő mennyiségben, felvágom, mjd odaadom a diáknak, hogy ragassza be, ő otthon ezzel tanul és nézi. Az én tippem az, hogy a qr-kódok 70 százaléka még aznap elveszik a táskájukban és összesen 5-6 könyvben lesz beragasztva pár nap múlva.
Ha a gyerekekre bízom, h generálják le a kódot és ragasszák be, akkor ez még kevesebb lesz. Ráadásul nem is igazán hivatkozhatok később a videóra (pláne nem kérhetek semmit számon belőle), hiszen nem volt hozzáférhető, csak azoknak, akiknek volt qr-kód olvasójuk.
Ellenben, ha ehelyett a videó linkjét megosztom a virtuális osztálytermünkben, vagy a zárt facebook csoportunkban, akkor mindenkinek mindig elérhető lesz, kéznél lesz, és lehet hivatkozni rá.

Én azt mondom nagyon jó ötlet. Amennyiben hazaviszi a kódot, otthon megnézi, a telefon nem akadály, bármilyen androidos készülék megteszi,sőt, szinte bármelyik amely rendelkezik kamerával. A felső tagozatosok nagy része rendelkezik ilyen telefonnal, a középiskolásokról nem beszélve, úgyhogy szerintem nagyon is jó ötlet.

Én örülök, hogy írtál Attila, én egy szubjektív élményt írtam le, nem volt feltétlenül célom, hogy kiegyensúlyozott elemzés legyen (ezért is nem a TanárBlog, hanem a saját blogom bejegyzése. Fontos, hogy az is szóljon, aki ezzel többet foglalkozik.
Én a TeachMeet-en lelkesedtem be qr-kódilag, ott én egy kémia könyvbe ragasztva láttam a kódot, az unalmas szöveget feldobandó. Ezt próbáltuk meg reprodukálni a fenti sikerrel.
Azt, hogy a qr kódok egyébként a világban hogyan hasznosulhatnak, értem és ezt ugyanúgy látjuk. Könyvtárban, múzeumban, de akár éttermek esetében is - pl. megjelenik a menü, vagy a napi ajánlat.
Tehát nem qr-kód ellenes akart lenni a poszt (nem akart ellenes lenni egyébként), csak azt dokumentáltam, hogy a TeachMeet-en látott - -jónak tűnő ötlet - abban a formában nem működött.
Persze nincsenek nálunk sem 300 fős osztályok, de ha a wifi kódot tudják a gyerekek, akkor folyamatosan azon lógnak - akár töltenek zenéket maguknak, miközben egy az óra stb. Szóval nem az egy osztály QR kódos órája terhelné, hanem a nyilvános jelszó. Nálunk, lehet, h bárhol simán viszi, nem tudom.
Egyébként megkérdeztem, nálunk kb. a gyerekek fele tudna QR-kódot olvasni, úgyhogy azt tervezzük, hogy egy figyelemfelkeltő kampányt ezzel (is) csinálunk meg.
Egész egyszerűen úgy érzem, és persze lehet, hogy tévedek, hogy a qr-kódok használata az iskolában, vagy tanítás kapcsán igen korlátozott.
A technológia használatát is másképpen látom picit, vagyis nem technológiai eszközöket látok, hanem pedagógiai célokat. Vagyis nem egy eszközt szeretnék használni, hanem valamit segíteni a diákoknak elsajátítani. Ehhez keresek eszközt. Most éppen a pedagógiai cél az lett volna, hogy a TeachMeet-en látott módon egy term.tud. órán egy bizonyos jelenséget szemléltessünk. Nem ment.
Sajnos egész állásban tanító tanárként nekem a befektetett idő és energia / pedagógiai haszon is fontos - hiába néz ki jobban, ha nem éri meg használni.
két példa: ha csak egy szót szeretnék felírni a táblára, először az jut eszembe, hogy felírom krétával, és nem kapcsolom be a gépet, indítom el az interaktív táblát (hiába tudom utána a leírt szót gépelt szöveggé változtatni - egyszerűen nem éri meg!). hasonlóképpen, tudom, hogy a német autópályák jobbak, mint a pl. a románok, mégsem Hamburgon át indulok Bukarestbe.

Gondolkodtam, hogy hozzászóljak-e, de ez a bejegyzés nagyon egyoldalú és sokakat feleslegesen elriaszt.
A leírtakhoz képest egy kicsit bonyolultabb a dolog. Ha minden technológiai ötlethez így állnánk hozzá, akkor a krétánál kellene maradni.
Először is nem csak arról van szó, hogy a tanár készít QR-kódot, amit a diákok méregdrága, nem létező telefonjaikkal leolvasnak a 300 fős osztályban, mert ugyebár egyszerre használja az egész iskola...
Maga a QR-kód készítés lehet a diákok munkája is, osztálytermen kívüli használat is rengeteg van a könyvtártól a városi sétákig és közösségi projektekig. A QR-kód webkamerával is vidáman használható, ha nem is olyan azonnali az eredmény.
Az órára bevinni 35 példányban QR-kódot és órán ragasztani egyszerűen módszertani baki. Ha órán szeretne a tanár egy videót bemutatni, arra van más lehetőség, aligha jutott volna eszembe frontálisan bemutatandó tartalomhoz közbeeső linkként QR-kódot használni, ebből kiindulni és ilyen negatív következtetést levonni... Ha a diákok egyéni vagy csoportos feladatok keretén belül készítenek QR-kódokat (indokolt szituációban) és azokat ragasztják ide-oda, akkor az egy értelmes tevékenység és igen, sajnos kell a ragasztó.

yvComment v.1.22.0