Minden bejegyzés

Persze a felvezetés csak ún. gorilla marketing volt - mármint majomkodtam, nincs kemény sztori, csak szolid vélemény. Végül is nagyon jó, ha sokan írnak sok dologról, hátha tanulhatunk egymástól.

Én azok közé a netezők közé tartozom, akik nagyrészt blogokból (legalábbis szakmai blogokból) tájékozódnak a szakmai világ dolgairól. Hiszem, ugyanis, hogy azok írnak blogot, akik valamihez vagy nagyon értenek, vagy valamit nagyon szeretnek. A blogolás egy nagyon pozitív belső kényszer eredménye némi exhibicionizmussal fűszerezve. Ráadásul személyes, független, nem kötik az újságírás szabályai. Mindez nekem tetszik.

Ezért is lehet, hogy némi kettősség van bennem a suli.net.tan blogjait olvasgatva. Fontos lehet, természetesen, hogy tanárokat, fiatalokat és profikat egyaránt blogolásra bírjunk. Projektekben ez némi kényszerként jelenik meg - kötelező n posztot írni. Ritka, hogy az így keletkező 'bérbloggerek' hozzák azt a színvonalat, amit egy blognak (talán) kellene (mondom: nem tudásban feltétlenül, hanem lelkesedésben, igyekezetben).

Természetesen lehet így is érdekeset alkotni. A term.tud. blogokat nem néztem át olyan részletesen, mivel nem értek hozzá kicsit sem, viszont nagyon tetszett nekem a Mozgóképkultúra és médiaismeret című blog (már ha lehet az eddigi 2 bejegyzést annak nevezni). Tetszik márpedig azért, mert jól szerkesztett, informatív (számomra, aki nem foglalkozom konkrétan filmekkel, de esetleg használnám őket itt-ott), és nem CSAK minősít (Megj.: nem baj, ha valaki minősít - én is teszem sokszor - csak az zavar, ha láthatóan nem ért ahhoz, amit minősít). Ad nyersanyagot, ösztönöz arra, hogy tovább gondoljam a dolgokat, és megnézzem, hogy mit tudok felhasználni, és hogy mire. Látható az oldalból, hogy a szerző 'junior', mégis - számomra - értékes és értékelhető írást kínál.

A másik vonulat a Modern eszközök a pedagógiában című blog. Leginkább állatorvosi ló, érdemes megnézni, számomra majdnem mindent sűrítve kínál, amiért NEM SZABAD blogot írni (vagyis hogyne lenne 'szabad', a kérdés az, hogy érdemes-e - mondjuk a Second Life-os prezitől eltekintve - az bármelyik gimis tanítványom kb. 10 perc alatt összerakná, meg már 6000x le lett írva kb. 185 nyelven, de legalább tartalmaz információt). Viszont: megtudhatjuk a blogból, hogy a szerzője nem ért ahhoz, amiről beszél: még bemutatót sem látott a szavazórendszerekről, egyetlen egyszer vett rész minimális 'interaktív táblás' képzésen, összesen 1 órát tanított, soha nem használta az interaktív táblát (még akkor sem, amikor ott volt beépítve a teremben az órán, ahol tanított), valamint nem volt képes letölteni a megfelelő szoftvert ahhoz, hogy anyagot tudjon készíteni vele. Ehhez képest 'reflektál' mindenre: elmeséli, hogy a rosszul használt interaktív táblás óra frontálissá teszi az oktatást (a szerk: a jól használt is gyakran, hiszen ez alapvetően egy prezentációs eszköz, önmagában nincs mit csoportban dolgozni vele), azt is megtudjuk, hogyan nevettek ki egy tanárnőt, aki az interaktív táblával is unalmasan magyarázta a szorzótáblát, kitér arra, hogy a szavazórendszerek hogyan váltják ki a dolgozatírást (a szerk: sehogyan, én magam az ELTE-n tanítva komoly energiákat öltem abba, hogy eltávolodjunk a feleletválasztós kérdésektől, mint értékelési technikától - nos, ezt remekül visszahozza a szavazórendszer szerintem. Sajnos), de arról is szó esik, hogy a tanárok felkészületlensége miatt hogyan mennek pocsékba ezek a csodálatos technikai vívmányok. És még sorolhatnám, de miért ... És amiért írtam erről (biztosan sok rossz blogposzt van a világon, én is nyilván írtam rosszakat már): döbbenetes, hogy csak azért, mert 2 órát foglalkozott valaki valamivel, ilyen szinten képes 'osztani az észt'.

Azért legyünk fair-ek, néhány régebbi posztban találhatunk legalább mások gondolatait összefoglalni képes írásokat.

Bocsánat, ha sarkosan fogalmaztam, de van azért, amit nem szabadna. De persze szabad, tudom......

Szerző: prievarat | Címke: Címke törölve

Miért maradunk a NING-en?

2010. máj. 25,

Mit tehetek mást, töredelmesen bevallottam a gyerekeknek, hogy milyen szörnyűséget követtem el, hogy több év munkáját tettem tönkre, hogy minden anyaguk elveszett. Vége, nincs tovább. Csak csend és pusztulás. Persze - gyakorlott pedagógusként - nem ezt tettem. Tudtam, érzetem én, hogy a megoldás a vallomás, mégpedig az őszinte, feltáró, és emberi fajtából - ahogy ezt a természetfilmben hallottam: elvégre a zsiráf is csak ember, ő is tévedhet. Hosszú belső harc után meghoztam a döntést bevallottam, amit tettem, de nem a gyerekeknek, hanem a NING ügyfélszolgálatának - e-mailben. Belekapaszkodtam tehát az utolsó szalmaszálba. Gondoltam, várok 1-2 napot, és csak utána kezdem a hamut a fejemre szórni.

És igen, mit ad isten: válaszoltak. De nem csak egy automatikus válsz volt, hanem egy igazi e-mailnek látszó levelet kaptam - egy ügyfélszolgálatostól. Aki mellesleg azt írta, hogy megvizsgálják a helyzetet, és majd jelentkeznek. Szép - valószínűleg végem. Éppen kezdtem felvértezni magam sok kiábrándult, csalódott, szemrehányó, értetlen gyermeki tekintetre, amikor megtörtént a csoda - a NING osztályterem feléledt hamvaiból ... mintha mi sem történt volna. Itthon várt már a kedves e-mail a NING-esektől. Megnéztük, tudtuk, mertük, tettük.

Nos, hát ezért döntöttem én úgy, hogy ingyenesség ide, vagy oda, nem megyek máshová, maradunk a NING-en. Kiszámolták a gyerekek: osztályninget fenntartani évente fejenként kb. 150 FT költséget jelent. Ezért - simán!

Egyébként arra is gondoltam az ügy kapcsán, hogy nem is baj, ha kell némely internetes szolgáltatásért fizetni. Ha megéri. De ez már egy újabb poszt témája ...

Szerző: prievarat | Címke: Címke törölve

Guernica - 3D-ben, illetve lépésről lépésre

2010. ápr. 21,

Először jöjjön a 3D bejárás:

Most pedig a kép lépésről lépésre:

Szerző: prievarat | Címke: Címke törölve

A kreativitásról

2010. ápr. 20,

Érdekes tudományos cikket találtam (ITT OLVASHATÓ), ami bár nem mai csirke, mégis talán elgondolkodtató. a kutatók azt vizsgálták, hogy mit gondolnak a tanárok (ebben az esetben alsós tanítók) a kreatív gyerekekről. A vizsgálat egyik részében arról kérdezték őket, mennyire tartják fontosnak a diákok kreativitását. Szinte minden tanár azt mondta, hogy a kreativitás nagyon fontos érték, fejlesztése az iskola fontos feladata és ő maga is naponta foglalkozik azzal, hogy diákjai kreativitását fejlessze.

Ezután arra kérték meg őket, hogy egy listából válasszanak tulajdonságokat, amik jellemzőek a legkedvesebb és a legkevésébé kedvelt diákjukra. A listában több olyan tulajdonság is szerepelt (impulzív, nonkormformista, érzelemvezérelt, elszánt, individualista stb.) ami a kreativitáshoz szorosan köthető. Érdekes módon a tanárok kedvenc diákjai semmilyen olyan tulajdonsággal nem rendelkeztek, ami a kreativitásra jellemző, a legkevésbé kedvelt gyerekek pedig bővelkedtek ezekben. Nincs is ebben semmi meglepő, végső soron ki szeretne egy olyan osztályt, tanítani rajzra, amiben csak kis Picasso-k ülnek, egy olyan osztályt tanítani irodalomra, ahol csak József Attilák vannak? A vizsgálatból az is kiderült, hogy a tanárok felfogása arról, hogy mit jelent a kreativitás és az milyen más személyiségjegyekkel jár együtt drasztikusan különbözik attól, amit a pszichológia gondol.

Nektek mi a véleményetek? Kell fejleszteni a kreativitást? Kell a kreatív gyerek?

Szerző: gnadori | Címke: Címke törölve

Érdekes elemzés az amerikai oktatási rendszerről

2010. ápr. 14,

Néhány érdekesség: Amerikában évente diákonként 10 000 dollárt költ az állam (ez kb. tízszer annyi, mint a magyar normatíva). Ebből a pénzből gyakran 14 éves korukra olvasni sem tanulnak meg a gyerekek. A film felteszi a kérdést: tényleg a pénzen múlik? Úgy tűnik, nem. Kansas-ban például kötelezték az oktatási kormányzatot, hogy elköltse azt a pénzt az oktatásra, amit az intézmények kértek (2 milliárd dollárt!). Mi lett belőle? Úszómedencék, rengeteg számítógép, eszközök, hatalmas új épület az adminisztráció számára. Segített ez? Nem, az eredmények tovább romlottak. Mik lehetnek az okok?

A filmben leginkább a 'tenure' intézményét támadják, ami gyakorlatilag a 'véglegesítést' jelenti, azaz nagyon komoly védelmet ad a tanároknak. Nem, vagy csak nagyon nehezen lehet őket eltávolítani az iskolákból. Szintén szó van a 'körzetesítésről' is, ami lehetetlenné teszi, hogy valódi versenyhelyzet alakuljon ki az iskolák között. További következménye ennek, hogy a szülők az iskola alapján választanak lakhelyet. Sőt - említi hallatlan szörnyűségként a film - néha olyan is van, hogy ál-bejelentkeznek emberek olyan környéken lakó ismerőseikhez, akik jó iskola környékén laknak. Természetesen az USA-ban van olyan felügyeleti szerv, aki kimegy a lakásokra, és megnézi, hogy tényleg ott lakik-e a gyerek. Ismerős történet? Nekem igen, mondjuk az ellenőrzést leszámítva itthon is játszódhatna. És játszódik is!

Szóval, a tanárok nincsenek teljesítménykényszer alatt, illetve az iskolák sincsenek versenyhelyzetben. Mi az eredmény? Léteznek az USA-ban az ún. charter school-ok, ahol lényegében úgy veszik fel a tanárokat, hogy azok vállalják, hogy a 'tenure' védelme nem vonatkozik rájuk. Lássunk csodát: az eredmények drasztikusan elmozdultak - felfelé! Vicces kettőssség jellemzi a rendszer a jogok, jogok védelme területén is. Létezik a 'gumiszoba' nevű hely minden iskolában. A 'rubber room' az a hely, ahová azokat tanárokat rakják, akiket nem akarnak a diákok közelébe engedni, ugyanakkor nem lehet őket kirúgni sem. A filmben vannak elég elképesztő esetek is- pl. szexuális zaklatást bizonyítottak egy tanárra (e-mailben tette), ő elismerte, hogy tényleg ő írta a levelet, de még így is többéves folyamat, amíg el lehet távolítani az iskolábaó. Addig minden nap bejön az iskolában, beül a gumiszobába, és ott van. Fizetést pedig kap. Ugyanakkor elég egy rosszindulatú névtelen telefon sokszor, és azonnal felfüggesztik a tanárt - akár hónapokra is.

Szóval nem egyszerű ott sem tanárnak lenni, és még a rendszer sem működik jól. Pedig pénz, az van rá. Most további tanulságok, érdekességek következnek, azaz jön maga a film (angolul):

Szerző: prievarat | Címke: Címke törölve

Egy nap New York életében (videó)

2010. márc. 13,

The Sandpit from Sam O'Hare on Vimeo.

Szerző: prievarat | Címke: Címke törölve

Csermely Péter a jó tanárról

2010. márc. 02,

Csermely Péter kiváló biológus, kutató, a tehetséggondozás hazai apostola és a köztársági elnök által létrehozott Bölcsek Tanácsának is tagja. Ez utóbbi testület nemrég tette közzé jelentését az oktatás helyzetéről (ITT OLVASHATÓ). Most viszont egy olyan írását ajánlanánk mindenki figyelmébe, amiben arról ír, szerinte milyen a jó tanár (ITT OLVASHATÓ). Érdemes rászánni negyed órát mert gondolkodásra ösztönző olvasmány.

Szerző: gnadori | Címke: Címke törölve

Amire nem gondolunk

2010. márc. 01,

Közben azonban kiderült, hogy korábban több diák is tettt panaszt arra, hogy a webkamera működését jelző LED fel-felvillan, de őket arról biztosították, hogy csak konstrukciós hibáról van szó. Azt a gyereket is megbüntették, aki megpróbálta a gépben kikapcsolni a kamerát.

Természetesen lehet, hogy az iskola valóban csak jót akart, de mégis olyan eszköz használatára kötelezte a diákokat, amivel őket bármikor bárhol meg lehtett figyelni. Ráadásul magának az iskolának elég gyenge volt az informatikai védelme, egy hekker könnyedén tudta átveni az irányítást a gépek felett.

Amikor az IKT lehetőségeiről beszélünk talán érdemes az ilyen árnyoldairól is tudni.

Itt a Washington Post cikke, itt pedig egy részletes blogbejegyzés a témáról.

Szerző: gnadori | Címke: Címke törölve

<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>